A látásromlás problémája azonban nagyon régi, mint ahogy az az akarat is, amellyel az emberiség szeretné megoldani ezt a problémát. A szemüveg ötletét Roger Bacon ferencrendi szerzetes már a XIII. században kidolgozta, az ő könyvei hatására Alessandor di Spina itáliai mester az 1280-as években elkészítette az első, szövegre helyezhető lencséket. Nem sokkal később már az orvosi könyvek is említik a szemüveget. Érdekesség, hogy a középkorban sokáig csal domború lencsét tudtak csiszolni, és aki vásárolni szeretett volna, az vándorárusok kínálatából választhatott.
Az ipari szintű lencsecsiszolás a XIX. század végén Jénában, a Zeiss gyár elődjében vált lehetővé. Ebben az időben elvben létezett már a kontaktlencse is. Ennek alkalmazásában a legfőbb problémát az anyag meghatározása jelentette. 1886-ban még zselatinból készült lencse a szürkehályog műtét utánra, de két évvel később már üvegből gyártottak kontaktlencsét, és az 1930-as évekre lehetővé vált a műanyag alkalmazása is. A Magyar Kontaktológiai Társaság közleménye szerint ez nem mellékesen magyar találmány volt.
Érdekes, hogy egyes népszerűsítő cikkek szeretik régebbre visszavezetni a lencse történetét. Így már ebbe a kronológiába sorolják azt, amikor da Vinci megfigyelte, hogy a látás változik, ha az ember vízbe dugja a fejét. Nos, ha így számoljuk, valóban kijön az az 500 év, amelyet a Hír24 cikke a kontaktlencse históriájának tulajdonít. Az igazság azonban az, hogy a kontaktlencse mégis csak a XIX. században született meg.
A Kontaktológiai Társaság cikke szerint az utóbbi évtizedekben az is bebizonyosodott, hogy a kontaktlencse nemcsak a szem egyszerű optikai hibája korrigálásának egyik jól bevált módszerévé vált, hanem összetettebb optikai hibák korrigálására is kiválóan alkalmas. A kontaktlencsés korrekció előnye a szemüveggel és az optikai műtéti korrekciós módszerekkel szemben, hogy magas dioptria-tartományban, valamint a szaruhártya nagyfokú egyenetlensége esetében is igen jó eredmény érhető el vele.
A modern lencsékről így ír: „az egyre bonyolultabb összetételű különböző műanyag alapanyagok kontaktológiai alkalmazásával a kontaktlencse ápolószereinek is egyre összetettebb igénynek kell megfelelni. Sokkal egyszerűbb volt az üvegből készült kontaktlencsék tisztítása és fertőtlenítése a jelenleg forgalomban lévő kontaktlencséké. A lágylencsék tömeggyártásának bevezetésével a lencsék előállítási költsége jelentősen lecsökkent, amely egyes egyszerűbb optikával rendelkező lágy lencsetípusoknál lehetővé tette az ápolást nem igénylő, "napi eldobható" lencsék forgalmazását is.
Mivel a napi eldobható lágylencsék viselése lényegesen költségesebb a jelenleg legnépszerűbb napi ápolást igénylő, havi cserélésű lágylencsékénél és a ma is még egyedi gyártású keménylencséknél a napi eldobható típus a közeljövőben nem valósítható meg, a kontaktlencsék ápolószereire sokáig lesz még szükség”. A kontaktlencsét a leggyakrabban optikai céllal használják, de ma már elterjedt szépészeti alkalmazása is. Sőt terápiás célból is, például a szaruhártya gyógyulásának segítésére. Nem árt tudni ugyanakkor, hogy a kontaktlencse besorolása az Európai Közösség útmutatója szerint invazív orvostechnikai eszköznek számít, mivel közvetlenül érintkezik a szem felszínével. „A kontaktlencse ilyen jellegű besorolása is megerősíti azt a követelményt, hogy a kontaktológiai tevékenységgel csak megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek foglalkozhassanak” - int óvatosságra a Kontaktológiai Társaság cikke.
