Egy Ausztráliában kifejlesztett, újszerű, nagy felbontású radar akár a kórházi betegek egészségügyi állapotának nyomon követéséhez is hatékonyan alkalmazható lehet.

Viszonylag közismert tény, hogy a radarokat általában repülőgépek észlelésére és követésére, hajók navigálására vagy esetleg az űrpor vizsgálatára szokták felhasználni. A Sidney-i Egyetem kutatói úgy érezték, hogy a most bevett alkalmazási területeknél több potenciál is rejlik a technológiában, és ezért kifejlesztettek egy radart, amelyet akár az egészségügyben is hasznosítani lehet.

A maga nemében ultra-nagy felbontású, új berendezés neve fejlett fotonikus radar. A készülék olyan érzékeny, hogy az objektumok helyét, sebességét és/vagy orientációját akár hüvelykes pontossággal is meg tudja határozni. A szerkezetet ilyen módon – például a kórházakban – légzés- és pulzusfigyelőként, illetve az épületben folytatott mozgások nyomon követéséhez is szolgálatba lehet állítani.

A radarok úgy működnek, hogy rádióhullámokat bocsátanak ki a külvilágba, majd pedig rögzítik, hogy a különböző tárgyakról visszaverődő jelek mikor térnek vissza a kibocsátás forrásához. A szignálok útnak indulása és beérkezése közötti időintervallummal meghatározható, hogy milyen messze vannak az egyes felderített objektumok. Az óriási járművek pozíciójának megállapításához az ilyen rendszerek viszonylag alacsony, például 500 megahertzes frekvencián is elboldogulnak.

Nagyságrendekkel magasabb frekvencia alkalmazása mellett mindazonáltal a jelek sávszélességét is drasztikusan növelni lehet, és így – például a megfigyelt tárgyak alakját illetően – sokkal pontosabb információk beszerzésére nyílik lehetőség az alkalmazásukkal.

A nagy sávszélességű radarok koncepciója korántsem számít újkeletűnek, de a megvalósítási nehézségek és a nagyon magas ár miatt az ilyen készülékek használata egyszerűen nem praktikus.

A Sidney-i kutatócsoport fejlett, fotonikus technológiája nagy sebességű elektronikus rendszerek bevetése nélkül képes a hagyományos radarnál sokkal szélesebb frekvenciatartományban útnak indítani és befogadni a jeleket. Mindez azt jelenti, hogy egy ilyen rendszerrel töredék akkora költségeken is sokkal részletgazdagabb, akár 1,3 centiméteres felbontású felvételeket is el lehet készíteni.

A tervek szerint következő lépésben a csapat óriásvarangyokon fogja próbára tenni a találmányát, és ha sikerrel járnak, hamarosan emberek részvételével is elkezdhetik tesztelni a technológiát.

(forrás: Interesting Engineering)