Az Ázsiában népszerű tamarind héja nagy mennyiségű szerves hulladékot képez azokban az országokban, ahol fogyasztják. Hiába komposztálható, legtöbb esetben így is a szemétbe kerül, de a tudósok most egy egészen új felhasználási területen kísérleteznek vele.
A héjat először tisztítják, majd 100 Celsius-fokon szárítják. Ezt követően az alapanyagot porítják, végül 700-900 Celsius-fokon égetik ki oxigénhiányos környezetben. A folyamat eredményeképp a tamarind héjából szén nanoréteget képeznek, mely a növényi alapanyag esetében igen jó minőségű a porózus alapszerkezetnek köszönhetően. Ez az energiatárolás szempontjából kimondottan előnyös: így nagyobb mennyiségű áram tárolására alkalmas.
A vezetőlemezek a magas tárolási kapacitás mellett jó elektromos vezetőképességet és hőstabilitást mutatnak, amelyek szintén elengedhetetlenek az akkumulátorként történő hasznosítás során. Az pedig további előnyt jelent, hogy az előállítás energiaigénye alacsonyabb, mint a hasonló kenderalapú gyártási folyamaté.
