Amikor egy végtag hosszú ideig mozdulatlanná válik, az izmai elkerülhetetlenül sorvadásnak indulnak. A Harvard tudósai szerencsére nemrég kifejlesztettek egy új implantátumot, amely az izmok mechanikus megfeszítésével és összenyomásával segíthet megakadályozni, hogy mindez bekövetkezzen.
A kísérleti eszköz neve MAGENTA, ami a „mechanically active gel-elastomer-nitinol tissue adhesive” (kb. mechanikailag aktív gél-elasztomer-nitinol szövetragasztó) rövidítése.
Az implantátum egyik központi eleme egy nitinolból készült rugó. A nitinol egy olyan alakemlékező ötvözet, amely mechanikus nyújtás után az újdonsült hosszát csak addig őrzi meg, amíg egy bizonyos hőmérsékletre fel nem melegítik, ekkor ugyanis az eredeti méreteire visszazsugorodik. A rugó egy téglatest alakú elasztomermátrixba van beágyazva, amely melegítés hiányában feszített állapotban tartja az eszközt. Az elasztomertömb egy biokompatibilis ragasztóval tapad az alatta lévő izomszövethez.
A koncepció szerint amikor sérülés, vagy betegség (például sclerosis multiplex) miatt a beteg karja vagy lába mozgásképtelenné válik, először a MAGENTA-t sebészeti úton hozzá rögzítik a végtag érintett izomszövetéhez, majd pedig egy szintén beültetett mikroprocesszor vagy akkumulátor közvetítésével, elektromos árammal meghatározott időközönként felmelegítik a kelléket. A hőhatás eredményeként a nitinolrugó összerántja magát, és közben az elasztomert és az izmot is magával húzza.
Az áram lekapcsolásával az elasztomer a rugót – és az izmot – visszanyújtja. Az egész ötlet lényege, hogy a beavatkozás rendszeresítése a szövetet edzésben tartja, és ilyen módon megelőzhető az izom visszafordíthatatlan elerőtlenedése.
(Forrás: New Atlas)
