Az első világháború kitörése és első éve számos új vagy alig ismert fegyver szolgálatba állítását hozta magával. Ezek a védelmet erősítették, s így a frontvonalak állandósultak. A szemben álló felek leküzdhetetlennek látszó lövészárokrendszereket építettek ki. Ezért 1915 tavaszán megjelent az első tömegpusztító fegyver, az elsősorban támadó fegyverként ismert, de védő fegyverként is használható vegyi fegyver, a harci gáz.
Amíg a lőfegyverek mechanikai úton keletkezett sérüléseket okoznak, addig a vegyi anyagok az élő szervezetben okozott vegyi változások révén teszik harcképtelenné a katonát. Hatástartamuk napokig, sőt hetekig is eltarthat. Súlyos esetben pedig halált is okozhatnak. Ezek az anyagok mindhárom halmazállapotban előfordulhatnak. Ezért nem teljesen pontos a gáz kifejezés, bár végül is mindhárom halmazállapotból gáz keletkezik. A gázok élettanilag elsődleges és másodlagos hatással rendelkeznek. Az elsődleges az izgató, a másodlagos a mérgező hatás. Egyes gázok csak elsődleges hatást fejtenek ki, vagyis csupán izgató hatást, mások viszont elsődleges hatás nélkül azonnal halált okoznak. Néhány gáz azonban mindkét hatással rendelkezik. A foszgén például először csupán köhögést okoz, majd órák múlva tüdővizenyőt, fulladásos halált.
A hadjáratok során már az ókorban is használtak különféle ingerhatással rendelkező füstöket. Az eljárás az anyagok égetésével a széljárásra bízta a hatás kifejtését. Az égetett anyagok azonban komoly, maradandó károsodást nem okoztak. Bombaként pedig kén, szurok, gyanta és kóc keverékével töltött cserépedényeket használtak, amelyeket meggyújtva az ellenség közé dobtak vagy hajítottak. A középkorban gyanta, kén és arzén keverékét használták. A napóleoni háborúk idején egy angol vegyész kéksavval töltött gránátok ötletével állt elő, de ötletét elutasították.
Az első részletesen kidolgozott gázalkalmazás Angliában, a krími háború idején keletkezett. 1855. aug. 7-én a Szevasztopolt ostromló angol csapatok kéndioxid bevetését tervezték, de az alkalmazás elmaradt. A harci gáz, vagyis a különféle izgató és mérges gázok gyakorlati hadrafoghatóságának ötlete Franciaországból ered. A francia haderő már a világháború kitörésekor rendelkezett mintegy 30000 darab brómecetészterrel töltött kézigránáttal, amelyeket eredetileg a francia rendőrség rendelt meg. Bevetésükre azonban nem került sor.
Az első vegyifegyver, amelyet az első világháború során alkalmaztak is, az egy szintén brómecetészterrel töltött puskagránát volt, amelyet 1914 augusztusában az argonne-i erdőben használt a francia hadsereg. Ezt követően még több, csupán ingerlő harci gáz alkalmazására került sor a francia és a német oldalon is. Jelentős hatásuk azonban nem volt. A statisztikák alapján minden 100 halottból csupán 3% volt a különféle harci gázok áldozata.
A cikk folytatása itt olvasható.
