– Ács úr, Ön 27 éven át vezette a Bosch Rexroth magyarországi leányvállalatát, és közelről látta az ipari automatizáció fejlődését. Most az FMCG NEXT rendezvényen az élelmiszeripar digitális átállásáról lesz szó. Mennyire más terep ez az Önnek megszokott ipari közegnél?

– Kevésbé különbözik, mint ahogy első pillantásra tűnik. Amikor az Ipar 4.0 első hulláma megérkezett, sokan azt gondolták, ez kizárólag az autóipar vagy a félvezetőgyártás ügye. Aztán kiderült: az adatvezérelt termelés előnyei – a rugalmasság, a veszteségcsökkentés, a gyors átállási képesség – ugyanolyan értékesek egy kekszgyárban vagy egy tejüzemben, mint egy motorösszeszerelő soron. Az FMCG-szektor annyiban sajátos, hogy a piac változása rendkívül gyors – egy új ízesítés, egy új kiszerelés, egy szezonális termék megjelenése a gyártás oldalán azonnali reakciót követel. Ez pontosan az a kihívás, amelyre a modern automatizáció és a digitális technológiák a választ kínálják. 

– A Bosch Rexrothot sokan elsősorban az autóipari és ipari automatizálási megoldásaival azonosítják. Miért vált most kiemelten fontossá az FMCG szektor a vállalat számára?

– Ez egy jogos kérdés, és örülök, hogy felmerül, mert sokan valóban meglepődnek, amikor először hallják, hogy a Bosch Rexroth FMCG-rendezvényt szervez. De gondoljuk végig: a robotika, az adatvezérelt gyártás, a moduláris automatizáció – ezek nem ágazatspecifikus technológiák. Amit az autóiparban az elmúlt évtizedekben kidolgoztunk a gyors átállás, a minőségbiztosítás vagy az állásidő-csökkentés területén, az ugyanolyan érvényes egy élelmiszergyárban is. A tudás megvan – a kérdés csak az, hogy eljut-e oda, ahol szükség van rá.

Magyarországon különösen éles ez a kérdés. A hazai piac mérete és sajátosságai miatt nem engedheti meg magát azt a luxust, hogy mindenki külön-külön találja fel a kereket. Az ipari ökoszisztéma különböző területei, a kis- és középvállalkozások, az oktatás, a szakmai szervezezetek, a nagyvállalatok, az egyetemek, illetve a kormányzati szereplők közötti tudásmegosztás nem egy nemes gesztus, hanem versenyképességi kérdés. Ezért szerveztük meg az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform Szövetséggel márciusban a SmartMan Konferenciát, és ugyanebben a szemléletben gyökerezik az FMCG NEXT is. Aki ma nem használja fel a rendelkezésre álló tudást – akár azért, mert nem tud róla, akár azért, mert nem tartja magára vonatkoztathatónak –, az versenyhátrányt halmoz fel. 

– Május 27-én a Bosch Rexroth FMCG NEXT rendezvényén Ön moderálja a kerekasztal-beszélgetést. Miért érezte fontosnak, hogy részt vegyen ebben a kezdeményezésben? 

– Mert ez az a fórum, ahol az iparban valóban dolgozó szakemberek – technológiai igazgatók, gyárvezetők, fejlesztési menedzserek – leülnek egymás mellé, és nem prezentációkat tartanak egymásnak, hanem őszintén megbeszélik, mi működik és mi nem. A Bonafarm Csoport, a Mondelez International és a Nemzeti Agrárkamara szakértője lesz ott az asztalnál.  Ők nem kívülről figyelik az iparágat: különböző szerepekből, de mindannyian napi szinten foglalkoznak azzal, hogyan lehet a hazai élelmiszeripart versenyképesebbé, hatékonyabbá és jövőállóbbá tenni. Egy ilyen diskurzusból mindenki tanulhat, aki komolyan gondolja az iparágának jövőjét.  

– A rendezvény egyik fő témája a meglévő, sokszor 10–20 éves gyártósorok „okosítása". Hogyan látja ezt a kihívást? 

– Ez az egyik legtöbbször elhallgatott probléma az iparban. Mindenki szívesen beszél a zöldmezős, vadonatúj, teljesen digitalizált gyárról. De a valóság az, hogy a hazai élelmiszeripari szereplők döntő többsége – és nemcsak a kis- és közepes vállalkozások, hanem a nagy multinacionális gyárak is – olyan gépparkkal dolgozik, amelyet nem tegnap vásároltak. A teljes csere óriási tőkebefektetést igényelne, és az esetek nagy részében nem is indokolt. A retrofit szemlélet – tehát a meglévő sorok célzott, intelligens szenzorokkal történő felszerelése – sokkal reálisabb út. A lényeg, hogy ne akarjunk mindent egyszerre mérni. Az a kérdés: hol keletkezik a legtöbb veszteség? A töltőgépen? A csomagolósoron? A hőkezelésnél? Ha ezt azonosítjuk, akkor már néhány jól elhelyezett szenzorral és egy egyszerű adatelemző réteggel érdemi állásidő-csökkentést lehet elérni. 

– Az „adattúlsúly" fogalma egyre többet kerül elő: több adatunk van, mint amennyit feldolgozni tudunk. Ez valós jelenség az élelmiszeriparban? 

– Nagyon is valós, és az egyik legveszélyesebb csapda, amelybe bele lehet esni. Amikor elkezdtük széleskörűen terjeszteni az Ipar 4.0 gondolatát, sokan azt értették belőle, hogy mindent mérni kell, mindenhova szenzort kell rakni, és majd az adatból magától kijön a megoldás. Ez nem így működik. Az adat önmagában értéktelen – az információ számít. Ahhoz, hogy valóban hasznos legyen a digitalizáció, először le kell ülni és meg kell kérdezni: mi az a három–öt mutató, amelynek változása azonnal befolyásolja a termelési hatékonyságot vagy a minőséget? Ha ezt tudja a gyár, akkor megvan az az adatmennyiség, amellyel érdemes dolgozni. A többi csak zaj.  

– A moduláris gyártás és a plug-and-play szemléletről egyre több szó esik. Megvalósítható ez az élelmiszeriparban? 

– Igen, és egyre inkább szükség is van rá. Az FMCG-szektor egyik alapvető feszültsége, hogy a marketing és az értékesítés folyamatosan bővíteni akarja az SKU-készletet – új ízek, új méretek, egészségesebb változatok, mentes termékek –, miközben a gyártás minden átállással időt és pénzt veszít. A megoldás az, ha maga a gyártósor architektúrája is rugalmasságra épül: szabványosított csatlakozási felületek, olyan vezérlőrendszerek, amelyek felismerik az újonnan csatlakoztatott modult és automatikusan betöltik a hozzá tartozó paramétereket. Ez ma már nem sci-fi kategória – a Bosch Rexroth CU.BE showroomja például pontosan ilyen megoldásokat mutat be működés közben a rendezvényen. De ne felejtsük el az emberi oldalt sem: a gépkezelők átképzése kulcsfontosságú. A klasszikus gépbeállítás helyett egyre inkább digitális konfigurálásra és modulcserére van szükség – ez pedig nemcsak technológiai, hanem oktatási kérdés is. 

– A digitális iker technológia sokáig a nagy multinacionális vállalatok kiváltságának számított. Változik ez? 

– Igen, változik, bár lassabban, mint kellene. A digitális ikrek valódi értéke az, hogy nemcsak a tervezést segítik, hanem a gyártás közben is képesek előrejelezni egy várható géphibát vagy minőségromlást – feltéve, hogy a szenzoros adatbázis megvan hozzá. A virtuális termékfejlesztés szintén hatalmas lehetőség: ha egy közepes magyar élelmiszergyártó, mondjuk egy kekszüzem, először virtuálisan futtatja le az új receptúrát – tesztelve a tészta tapadását, a sütési paramétert, az adagolás pontosságát –, akkor drasztikusan csökkenti a próbagyártások számát és az azzal járó anyag- és időveszteséget. Az akadály ma még elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli és finanszírozási: sokan nem látják át, hogyan épül fel egy ilyen rendszer, és félnek, hogy a befektetés nem térül meg. Ezért is fontosak az olyan fórumok, mint az FMCG NEXT – mert a konkrét esetek és a működő példák meggyőzőbbek minden elméletnél. 

– Az EU 2030-ig kötelező élelmiszerhulladék-csökkentési célokat vezet be tagállami szinten. A digitalizáció ebben is segíthet? 

– Nemcsak segíthet – ez az egyik legkézzelfoghatóbb és leggyorsabban mérhető haszna az adatvezérelt gyártásnak. Ha pontosan tudjuk, melyik alapanyag, melyik beszállító, melyik gépi paraméter okozza a legtöbb selejtet, akkor tudunk beavatkozni. A „nem megfelelő, de fogyasztható" termékek azonnali átirányítása másodlagos értékesítési csatornára – ez ma már nemcsak lehetséges, hanem üzletileg is vonzó. A körforgásos logika is egyre inkább beépül a gyártói gondolkodásba: a tésztatöredék, a tejsavó, a gyümölcspép nem hulladék, hanem alapanyag, csak más iparágnak. Az a gyártó, amelyik ezt felismeri, egyszerre csökkenti a veszteségeit és megfelel a szabályozói elvárásoknak. A megfelelőség mérhetősége szintén megoldható: ma már léteznek olyan szoftveres megoldások, amelyek automatikusan dokumentálják és riportálják az élelmiszerhulladék-csökkentést. 

– Mit üzen azoknak az FMCG-iparági szakembereknek, akik most fontolgatják, eljöjjenek-e május 27-én a Bosch Rexroth FMCG NEXT rendezvényére? 

– Azt üzenem: Örömmel várunk mindenkit, akinek kérdései vannak. Nincs egyetlen helyes út a digitális átálláshoz. Minden gyár más, minden portfólió más, minden piac más. Ami közös, az a kihívás: rugalmasabb gyártást kell felépíteni egy egyre gyorsabban változó piacon, miközben a hatékonyság, a minőség és a fenntarthatóság sem szenvedhet csorbát. Erre nincs gyors recept – de van egy közösség, amely ugyanezekkel a kérdésekkel küszködik. Azért is vállaltam örömmel a moderátori szerepet, mert hiszek abban, hogy a legjobb megoldások nem az előadások után, hanem a köztük lévő szünetekben születnek – amikor két szakember egymásnak elmondja, mi működött és mi nem. Erre a beszélgetésre hívjuk az iparágat május 27-én Budapestre. Az FMCG NEXT konferencián május 27-én élő technológiai bemutatókon, szakmai előadásokon és iparági kerekasztal-beszélgetéseken keresztül mutatják be, hogyan reagálhat az FMCG-szektor a következő évek gyártási, automatizálási és fenntarthatósági kihívásaira.