A Natrium nevű, 345 MWe teljesítményű nátriumos reaktor egy 1 GWh kapacitású olvadt só energiatároló rendszerrel van összekötve, amelyet úgy terveztek, hogy a reaktor készenléti tartalékként szolgáljon az időszakos energiaforrások, azaz a szél- és napenergia mellett. Az elképzelés szerint a reaktor állandó üzemi működéssel termel energiát, és az energiát hő formájában tárolja az olvadt sóba. Amikor a szél nem fúj, vagy túl gyorsan fúj, vagy a nap nem süt, az olvadt sót gőz előállítására használják, amely a turbinákat forgatja és áramot termel.
A beruházás egy folyékony nátriummal hűtött reaktor, amely 5 és 20 százalék közötti urántartalmú, magas presztízsű, alacsony dúsítású uránnal működik. Azáltal, hogy víz helyett nátriumot használnak hűtőközegként, a reaktor normál környezeti nyomáson is működhet, nem korrodál, és nem bomlik el úgy, mint a víz, vagyis sokkal biztonságosabb.
Noha az Egyesült Államok a kereskedelmi célú atomenergia fejlesztés egyik úttörő országa volt, a piac évtizedek óta hibernált állapotban van. 1978 óta mindössze két erőmű építését kezdték meg, az utolsót 2013-ban. Ráadásul ezek mind hagyományos nyomottvizes és forrásvizes reaktorok voltak: gyakorlatilag az 1970-es évek óta egyetlen fejlett atomreaktor sem épült az országban.
Szakértők szerint ebben a költséghatékonyság is szerepet játszott, mivel a legtöbb amerikai reaktor iszonyú drága. Másrészt az erős környezetvédő lobbi rendszeresen ellenzett minden atommal kapcsolatos projektet. Illetve ott van a nukleáris hulladék problémája, mivel az Egyesült Államok nem hajlandó sem megfelelő tároló létesítményeket létrehozni, sem pedig a nagy aktivitású hulladék újrafeldolgozását elvégezni, ahogyan azt más országokban teszik. Végül, de nem utolsósorban, az USA energiaellátása a szénhidrogénekre épül, amelyet a honi palagáz forradalom, a repesztéses technológiával kinyert olcsó olaj és a földgáz is tovább erősített.
Ugyanakkor Bill Gates meggyőződése, hogy a jövő a moduláris atomreaktoroké, mert ez tiszta elektromos áramot állít elő, és háromszor hatékonyabb, mint a régebbi atomerőművek. A moduláris azt jelenti, hogy sorozatgyárthatók, könnyen szállíthatók és összeszerelhetők, illetve kis teljesítményűek és méretűek is. Másrészt a hagyományos, nagy atomerőműveknél olcsóbbak és sokkal kevesebb biztonsági kockázatot rejtenek.
A világ fejlett országai néhány éve kezdtek ismerkedni a moduláris atomreaktorokkal. Jelenleg mindössze három SMR működik az egész világon, a kínai és indiai prototípusok mellett az orosz a leghíresebb: az Akademik Lomonoszov egy úszó erőmű, amelyet 2019-ben csatlakoztattak a hálózathoz. Ugyanakkor az SMR-ek iránt már beindult a kereslet. Jelenleg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint világszerte 67 moduláris atomreaktor fejlesztése zajlik. Magyarország is érdeklődést mutat az SMR-ek iránt, és jövőbeli bevezetésük előnyöket hozhat a megbízható, gazdaságos, fenntartható és korrupciómentesebb energiatermelés terén.
Forrás: New Atlas /Terrapower
