Becsült olvasási idő: 6 perc
Ráncfelvarrás nélkül

A világszerte folyamatosan bővülő szépségipar meghatározó részét jelenti a kozmetikumok fejlesztése és forgalmazása. Mivel a teljes iparág éves szinten hét százalékkal nő, a cégek mindent megtesznek a növekedés fenntartása érdekében. A biotechnológia ma a kozmetikai célú termékek fejlesztésében egyre nagyobb szerephez jut.

A szépség mesterséges úton való előidézése korántsem új keletű; 6000 éves leletek bizonyítják, hogy már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is alkalmaztak különféle kenőcsöket és szereket, amelyek által igyekezték megőrizni, illetve előidézni a szép, egészséges bőrt.

A mára sok milliárd dolláros üzlet szereplői azonban a hatalmas piaci versenynek köszönhetően újabb és újabb kutatási irányokat keresnek, hogy kitűnjenek, miközben a termékek vásárlói egyet szeretnének: valóban hatásos terméket, amely által megőrizhetik fiatalságukat.

Kommunikáló sejtek

A kozmetikai ipar szinte naponta megjelenő újdonságai ma jelentős számban biotechnológiai innovációk eredményeként születnek.

A határvonal mára az orvosi és a kozmetikai célú kutatások között egyre jobban elmosódik; a kozmetikai cégek laboratóriumai olyan területeken végeznek kutatásokat, mint a mátrixbiológia vagy az öregedési folyamatok vizsgálata.

A fejlesztéseknek köszönhetően a tudósok már képesek elkülöníteni a bőrsejteket, hogy még behatóbban és alaposabban tanulmányozhassák a bőröregedés folyamatát. Ezáltal jóval hatékonyabban tudják megoldani az egyes bőrproblémákat, és lassítani a bőröregedést.

Nemcsak az egyes sejtek önmagukban való vizsgálata jelentett azonban hatalmas előrelépést.

Már 1986-ban Nobel-díjat érő eredményre jutott a Rita Levi-Montalcini és Stanley Cohen kutatópáros, amely a sejtek közötti kommunikáció mibenlétét vizsgálta az Epidermális Növekedési Faktorokon (EGF) keresztül. Ezek a sejtek szabályozzák a sejtszaporodást, a sejtek túlélését és differenciálódását. A bőrsejtek a sejtfelszínhez kötődve elősegítik az emberi bőrsejtek növekedési ciklusainak rövidülését, így jelentősen felgyorsítják a regenerálódást.

Ez óriási lépést jelentett a gyógyászatban, a sebgyógyításban, s ebből kiindulva kezdődtek el a kozmetikai ipar fejlesztései is, amelyek által az EGF a különböző bőrápolók összetevőjévé válhatott.

A titok a vízben van

A kozmetikai ipar kutatásaiban jelentős szerepet játszik a tengeri biotechnológia. Míg a szárazföldi élővilág a kutatók számára legnagyobbrészt ismert terület, addig a Föld jelentős részét beborító tengerek, természetes vizek többnyire még felfedezés előtt állnak.

A kozmetikai ipar egy ideje előszeretettel alkalmazza a tengeri eredetű hatóanyagokat, az algák pedig, melyek a Föld első növényei voltak, ezek közül is kiemelkednek. Mivel testük a tengervízben található elemeket ezerszeres koncentrációban képes megkötni, így az algák nagyon hatékonyak számunkra, hiszen rendkívül gazdagok biológiailag aktív vegyületekben. 

Franciaországban, a breton partoknál lévő Finistere megyében található a tengeri biotechnológia egyik legnagyobb központja. Az itt működő vállalkozások a kutatási területek széles spektrumán tevékenykednek – beleértve a kozmetikai célú kutatásokat is – együttműködve a közeli egyetemek kutatólaboratóriumaival.

Az algák kitermelésekor egy napon belül tartósítják az azokban található ásványi sókat, vitaminokat, aminosavakat, proteineket, azaz a hatóanyagokat, majd ezt követi az ipari jellegű szárítás folyamata.

A következő lépésben vizes oldat formájában kivonatokat készítenek, melyek aztán felhasználhatók a különböző szépségápolási termékekben.

Ám nem csak a tengerek vízi világa, az édesvizek is tartogatnak értékeket.

Hazai példa a hévízi gyógyítás egyik alapanyaga, a gyógyiszap. Ez tulajdonképpen növényi és ásványi eredetű tőzeg, mely a tó fenekén 1-3 méter mélységben található. Ahol a két eltérő hőmérsékletű víz találkozik, széles iszapnyereg helyezkedik el, amelyben huminsav képződik – ez növényi üledékekből mikrobiológiai érés során jön éltre. Ez az anyag – egy hosszú szénláncú, nagy molekulájú szerves anyag – hasznosítható aztán a kozmetikai iparban.

Őssejtekben a túlélés

Az őssejt ma már nemcsak a legújabb gyógyítási technológia kiemelkedően fontos szereplője, de a kozmetikai ipar egyik legújabb felfedezettje és fegyvere is lett.

Az őssejt gyógyászati sikerein felbuzdulva a kutatók a szépségipar felé fordultak és a növények előnyös tulajdonságait igyekeznek a modern technológiára alapozva kihasználni.

A növények egyrészt a felnőtt emberi őssejtekhez hasonló genetikai faktorral bírnak, másrészt őssejtjeikben hordozzák a képességet, hogy nagyon sajátos körülmények között is megélnek.

Az iparág legújabb trendje, a bőrazonos anyagok minél szélesebb felhasználási köre a növényi őssejtek segítségével megvalósulhat.

Tesztelés állat- és emberkísérletek nélkül

Ahhoz, hogy a fentiekhez hasonló újabb és újabb fejlesztések hatékonyságát teszteljék, alternatív módszerekre volt szükség, hiszen az unióban 2013 márciusa óta nem hozható forgalomba olyan kozmetikai készítmény, amelyet állatokon végzett kísérletek által fejlesztettek.

A legnagyobbak azonban már jóval a határidő előtt áldoztak az ez irányú kutatásokra; a L’Oréal 1994-ben beszüntette az állatkísérleteket, helyette egy több évtizedes munkával kifejlesztett tenyésztett emberi bőrmintát, az Episkint használja. Az Episkinhez a plasztikai sebészeti beavatkozások bőrmaradványait használják fel: a legfelső sejtsorokat összegyűjtik, inkubátorba helyezik, ahol azok az állandó hőmérsékleten szaporodni kezdenek, majd összekapaszkodva hámréteget alkotnak. Ezeket a mintákat aztán egy olyan táptalajra helyezik, amely alatt kollagénmátrix található. A sejtek így élő szövetet hoznak létre, amely lefagyasztva igen hosszú ideig tárolható.

A hám után a mélyebb réteget, a dermis modellezését is megoldották: ún. fibroblasztok hozzáadásával egy a valódi emberi bőrrel megegyező vastagságú bőrt állítottak elő, így sokkal könnyebben kutathatók az olyan kérdések, mint a bőr öregedési folyamata.

Újdonság, hogy idén a L’Oréal az Organovóval együttműködve már nyomtatott szintetikus bőrrel rukkolhat elő, amely ismét új dimenziókat hozhat mind a kozmetikai célú termékek tesztelésében, mind a 21. századi bőrápolásban.

Az egészség védelmében

A nagy ívű kutatások, sokéves fejlesztések mellett azért fontos megjegyezni, hogy az újítások – így a kozmetikai ipar biotechnológiai fejlesztéseinek – egyik legfőbb hajtóereje, hogy a szépségiparban a cégeknek nem kell megfelelniük a költségek szempontjából meghatározó hosszadalmas klinikai vizsgálatoknak, ahogyan az a gyógyszerek fejlesztése esetében kötelező.

Habár az eljárás hasonlít a gyógyszerfejlesztésnél alkalmazottakra, azoknál jóval egyszerűbb, és mivel állatvédelmi okokból az állatkísérleteket sem kell elvégezni, lényegesen olcsóbb is a fejlesztési munka.

Mindezek tették szükségszerűvé, hogy lépést tartva a haladó tudománnyal és a kozmetikai iparral, az Európai Unió néhány évvel ezelőtt a korábbi, kissé elavult irányelvi szabályozást egy valamennyi tagállamra teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó rendelettel váltotta fel.

A rendelet elsődleges célja az emberi egészség fokozott védelme és a kozmetikumok biztonságos felhasználásának megteremtése volt.

Az etikai alapok lefektetése már csak azért is kiemelt fontosságú, mert a jövőben a technológia fejlődése egyelőre elképzelhetetlen távlatokat nyithat.

Az ugyanis talán csak a kezdetet jelenti, amikor majd a különböző alkalmazások figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a bőrünk dehidratált, és alkalmazzuk a biotechnológia vívmányaival kifejlesztett bőrtípusunknak tökéletesen megfelelő bőrápolót.

A legidősebb Nobel-díjas

Rita Levi-Montalcini 1986-ban a növekedési faktorokban tett felfedezéseiért részesült fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban kutatótársával, Stanley Cohen neurológussal együtt. Rita Levi-Montalcini a történelem viharain átívelő életével a szenvedélyes, fáradtságot nem ismerő kutatói szellem szimbóluma.

A torinói zsidó családba ikertestvérével 1909-ben született Rita 1930-ban iratkozik be az orvosi egyetemre, melyhez motivációként szolgál a család egyik közeli barátjának rákbetegsége és halála. Orvosi diplomája megszerzése után akadémiai karrierjét megakasztja Mussolini törvénye, mely meggátolja a „nem árják” szakmai érvényesülését, karrierjét. Rövid ideig Brüsszelben kutat, majd, amikor a németek lerohanják Belgiumot, visszatér Torinóba, és a háború alatt hálószobájában kialakított genetikai laboratóriumában a csirkeembriók idegrost-növekedését tanulmányozza, s ez szolgál későbbi felfedezéseinek alapjául. A bombázások és a betörő németek elől a család Firenzébe menekül, majd amikor az amerikaiak kiűzik a németeket, Rita Levi-Montalcini a hadifogolytáborban orvosként kezd dolgozni.

A háborút követően egy amerikai egyetem meghívására az Egyesült Államokban tevékenykedik, s bár egy szemeszterre érkezik, szakmai életét innentől az Olaszország és az USA közötti ingázás jellemzi. 1962-ben megkezdi egy római kutatóközpont kiépítését, 1969-ben az olasz Nemzeti Tudományos Tanács Sejtbiológiai Intézete igazgatójává nevezik ki.

Nyugdíjba vonulás után is folytatja kutatói tevékenységét, és már ebben az időszakban kapja meg felfedezéseiért a Nobel-díjat.

Számos díjat és kitüntetést tudhat magáénak, 103 éves korában bekövetkezett haláláig aktív részese az olasz közéletnek, mint a szenátus örökös tagja.

„Élesebb az elmém százévesen – a tapasztalatoknak köszönhetően –, mint húszéves koromban” – mondta 2009-ben.