Ausztrál tudósok szerint az Egyenlítő környékén és Indonézia nyugodt vizein ideálisak az időjárási körülmények a nagy teljesítményű napelemek telepítésére. Mindezek forradalmasíthatják a sűrűn lakott délkelet-ázsiai és nyugat-afrikai országok energiaellátását.

A Solar című szakfolyóiratban közzétett legújabb kutatásuk szerint, a tengeri napelemtáblák csak Indonéziában évente elképesztő mennyiségű, 35 ezer terawattóra (TWh) napenergia előállítására is képesek, ami a jelenlegi évi 30 000 TWh-s globális villamosenergia-termeléshez hasonlítható.

A kutatásban olyan régiókat azonosítottak, amelyeket az elmúlt négy évtizedben nem érintettek erős hullámok vagy szelek: olyan területeket, amelyek potenciálisan évi egymillió TWh energiát termelhetnének. A legkedvezőbb helyek az indonéz szigetvilág körül és a trópusi Afrika nyugati partján lévő Guineai-öbölben találhatók, ahol ritkán tapasztalhatók 6 méternél nagyobb hullámok vagy másodperceként 15 méteresnél erősebb szél. 

Az olyan kihívások ellenére, mint a sós korrózió, a tengeri szennyeződések és a környezetvédelmi aggályok, a tengeri úszó napelemek rendkívül ígéreteseknek tűnnek. Egyrészt az úszó napelemeket védő szerkezetek viszonylag olcsók lennének. Másrészt a napenergia skálázható: mindössze 70 négyzetkilométernyi napelem képes kielégíteni egymillió ember energiaigényét egy nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban. Míg ez sok országban jól működik, néhány országban, például Nigériában és Indonéziában a sűrű népesség miatt helyszűke van. 

Andrew Blakers és David Silalahi, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói szerint, az úszó napelemek a belvízi tavakon és víztározókon is elhelyezhetők, ami egy jelentős potenciállal rendelkező, gyorsan növekvő trend. Indonézia hatalmas tengeri területe például kiváló lehetőséget kínál az úszó napelemek számára, kihasználva a mintegy 140 000 négyzetkilométernyi nyugodt vizet, amelyet az elmúlt négy évtizedben nem érintettek jelentős hullámok vagy szelek. 

Forrás: Interesting Engineering