Vízügyi akcióterv – jönnek a szivacsvárosok
Bár 2026 eddig kifejezetten száraz évnek bizonyul, Budapesten egyetlen 100 négyzetméteres tetőfelületű családi házról így is több mint 7 ezer liter csapadékvizet lehetett volna felfogni az év eleje óta, ennyi víz akár 100–150 frissen ültetett fa egyszeri öntözésére is elegendő lenne. Egy 20 000 négyzetméteres bevásárlóközpont tetejéről pedig már több mint egymillió liter értékes esővizet lehetett volna megtartani és később hasznosítani, például a városi zöldfelületek öntözésére és fenntartására.
Hasonló logikára épül a szivacsváros-koncepció is, amely a napokban bejelentett vízügyi akcióterv egyik kulcseleme. De mit jelent ez a gyakorlatban? Ahogy egy szivacs magába szívja és fokozatosan leadja a vizet, úgy működnek a jövő városai: a csapadék a zöldfelületekben, tárolórendszerekben vagy a felszín alatti infrastruktúrában marad. Az egymásra épülő rendszerek hálózatában helyet kapnak az esőkertek, a szikkasztó és tároló megoldások, a zöld, sőt a kék-zöld tetők, illetve az újragondolt vízelvezetési infrastruktúra is.
Eddig háromszor fizettünk rá
Kutatások szerint a természetalapú szivacsváros-megoldások a csapadékvíz-visszatartásban jellemzően 50–80%-os hatékonyságot érnek el, míg egyes jól tervezett rendszerekben a visszatartás mértéke akár a 90%-ot is megközelítheti. Ez valóságos láncreakciót indít el a városban: a megtartott víz segítségével több és ellenállóbb növényzet alakul ki, ennek köszönhetően javul a városi mikroklíma, tehát csökken a hőszigethatás, vagyis alacsonyabbak lehetnek a nyári csúcshőmérsékletek. A zöldfelületek növekedése a levegőminőségre is hat: a növényzet és a nedvesebb környezet több szállóport és szennyeződést képes megkötni. Így a víz helyben tartása végső soron nemcsak vízgazdálkodási kérdés, hanem a városi élhetőség és egészségminőség kulcsa – és egyben csökkenti a pazarlást.
„Amikor a csapadékvizet egyszerűen elvezetjük, valójában háromszor fizetünk rá: túlterheljük a csatornarendszert, növeljük a villámárvizek okozta károk kockázatát, és elveszítjük azt az értékes erőforrást, amelyet öntözésre, hűtésre vagy akár épületek működtetésére is használhatnánk” –magyarázza Rimanóczy Géza, a városi vízmegtartás és esővíz-gazdálkodás globális piacán vezető szerepet játszó Wavin magyarországi ügyvezetője.
Mit tudnak a kék-zöld tetők és a szikkasztórendszerek?
„Az ötvenes évek óta évtizedek mentek arra rá, hogy kitoljuk a városokból a zöldfelületeket, most pedig elkezdtük visszalopkodni ezeket” – mondta el Cserna Hajnalka, a Főkert üzemvezetője és faápoló szakértője a Wavin vodcast városi klímarezilienciával foglalkozó epizódjában. A „visszalopkodás” nem csak parkok telepítése és fák ültetése formájában valósulhat meg, hanem olyan innovációk segítségével is, mint az ún. kék-zöld tetők. A Magyarországon is elérhető rendszerben például a „zöld”, füvesített vagy beültetett tetőszint alatt, attól egy szűrőréteggel elválasztva egy „kék” víztározó réteg kap helyet, amit vízzáró réteg választ el a tetőszerkezettől. A tetőből így okos, intelligens eszközökkel vezérelhető víztározó válik, mely kb. 70–97%-os csapadék-visszatartási arányra képes. Sőt, hő és hangszigetelőként is funkcionálhat: 4 fokkal csökkenti az épületekben a hőmérsékletet, és akár 10 decibellel képes csökkenteni az utcáról beszűrődő zajt. A rendszer ráadásul az időjárási előrejelzések, illetve a tetőn tárolt víz mennyisége és hőmérséklete alapján a lehető leghatékonyabban használja fel az értékes esővizet.
A vizet nem csak a tetőn, hanem a talajban is tárolhatjuk: Prága egyik lakónegyedében például a közelmúltban telepítettek 214 ezer liter kapacitású csapadékvíz-visszatartó és -tároló rendszert, mely a lehulló esővizet összegyűjti, majd visszajuttatja a természetes vízkörforgásba.[3] A lakóépületek mellett esővíz-aranybányák lehetnek az ipari létesítmények is: a Nissin Foods kecskeméti gyára például 5 400 négyzetméter tetőfelületről és 3 000 négyzetméter útfelületről gyűjti és szikkasztja el a talajba az esővizet.
Ez már strukturális váltás
A csapadékvíz visszatartással foglalkozó iparág rohamléptékkel fejlődik: a Wavin például olyan digitálisan szabályozható esőkert megoldás bevezetésén dolgozik, mely egy felhőalapú platform segítségével, időjárás-előrejelzési adatok alapján képes optimalizálni a föld alatt található szikkasztó-víztározók kapacitáskihasználását és az öntözőrendszerek működését, így az utca képes lesz “saját magát megöntözni”.
„Egyértelmű, hogy strukturális váltás előtt állunk” – árulja el Rimanóczy Géza. “A hagyományos vízelvezetési szemléletet egy komplex vízgazdálkodási megközelítés váltja fel, ami az építőiparban innovációt és gyorsan növekvő keresletet, az ingatlanpiacon értéknövekedést, az önkormányzatoknál pedig a csatornarendszerek kiegészítését és hibrid megoldások bevezetését eredményezi” – teszi hozzá a szakember.
Forrás: Wavin
