A kutatók szerint a malva dió képes felszívni a vizet, és akár a súlyának húszszorosára is kitágulhat, sokkal jobban, mint a rizs vagy a chia magok. Vízbe áztatva térfogatuk és tömegük megnő, és kocsonyássá válnak.Utóbbit az ital elfogyasztása után általában kidobják. A mostani kutatás a zselés élelmiszerhulladék tulajdonságait vette górcső alá.
A kutatók rájöttek, hogy a maradvány a természetes hidrogél tulajdonságaival rendelkezik. A hidrogélek lágy, vízalapú anyagok, amelyeknek különféle orvosi felhasználási területei vannak, a sebellátástól és a gyógyszeradagolástól kezdve az EKG-leolvasáson át a szövetek helyreállításáig.
A dióból kivont hidrokolloid oldatot fagyasztva szárításnak vetették alá, amely az összes vizet eltávolította. Végül egy száraz, porózus, poliszacharid szerkezetet kaptak, ami leginkább egy szárított szivacshoz hasonlít. A végterméknek változatos orvosi alkalmazásai vannak, többek között gyógyszeradagolás, beültethető bioelektronika (például pacemakerek), szövetjavítás. Ha az anyagot súlyos sérülésre – például a harctéren szerzett lőtt sebre – helyezik, sokkal gyorsabban indítja be a gyógyulást, mint más gyógyszerek.
Forrás: Interesting Engineering / Eurekalert
Borítókép: Eurekalert
