A kulcskérdés, hogy a nagy földgázfelhasználó iparágak hogyan tudják túlélni a következő hónapokat, sikerül-e olcsóbb forrásból pótolni a szükségleteiket, át tudnak-e állni más energiaforrások használatára. A nagy üzemcsarnokok fűtése, világítása, megoldható lenne napelemek, hőszivattyúk és geotermikus energia szélesebb körű alkalmazásával, és az energiaközösségek jelentenének megoldást a piaci ártól való elszakadásra.
„Nincs jó hírem az ipar számára”- kezdi beszélgetésünket Holoda Attila, energetikai szakértő. Míg a pandémia időszakát, a 2018-2019-es éveket a visszafogott termelés miatt az olcsó energia és gázbőség jellemezte, már 2021 második felétől földgázhiány alakult ki, egyre magasabb árakkal, ami mára jelentős ellátásbeli problémát okoz az ipari szereplőknek is. A szakértő szerint az olcsó orosz vezetékes gáz kényelmessé tette a szereplőket, nem készültek el más irányú fejlesztések (pl. LNG), és nem készültek fel időben arra sem, hogy ez a helyzet bekövetkezik. Az orosz-ukrán háború tanította meg Európát arra, hogy nem bízhatnak meg az oroszokban, nem szabad többé kiszolgáltatottá válni egy beszerzési forrástól, hanem egy sokkal diverzifikáltabb energia-portfólióban kell gondolkodniuk, aminek a kiépítése most rohamléptekkel el is kezdődött. Gondolhatunk az LNG terminálok létesítésére, ami az elérhető kapacitás és hiányzó infrastruktúra miatt csak részleges megoldást jelent aktuálisan. Érdekesség, hogy az LNG fogadására alkalmas 29 európai lefejtő terminálból eddig egy sem volt Németországban, most épül éppen az első, ez is jelzi, hogy mennyire nem készültek fel az orosz gáztól való elszakadásra a németek sem.
Energiafüggőség és az aszály is nehezítette a helyzetet
Holoda Attila szerint a háború kirobbantását is az tette lehetővé, hogy 30 százalékról, 40-42 százalékra emelkedett az Európai Unió orosz földgázkitettsége. Ez már elég nagy függőséget jelentett ahhoz, hogy az oroszok az energiát fegyverként tudják és merjék használni. Az Európai Unióba évi 170-200 milliárd m3 orosz gáz érkezett, ami nem könnyen pótolható vagy váltható ki. Az amerikai LNG tárgyalásokon is csupán 15 milliárd m3 szerepelt éves szinten, tehát mennyiségileg sem korlátlanul elérhető, emellett szükséges a termelők és a fogadók részéről előállító és lefejtő terminálok építése, LNG tartályhajók beszerzése, ami további infrastrukturális beruházásokat követel meg.
Tovább súlyosbítja a helyzetet például az aszály is, mivel az EU legjelentősebb megújuló energiaforrásait a vízerőművek jelentik, amelyek nagy része a folyók vízállás csökkenése miatt nem, vagy csak korlátozottan tudott termelni ebben az időszakban, de ugyanezen ok miatt a nukleáris erőművek teljesítményét is korlátozni kellett.
Földgáz, de honnan?
Az ipari szereplők számára a legnagyobb problémát a földgázhiány és annak elszálló ára jelenti, ami szoros kapcsolatban van a villamos-energia árával is. Magyarország a szükséges földgázfelhasználásának 85-90 százalékát importból szerzi be (villamos-energiából csak 30 százalékot, és azt is több forrásból, a beszállítók így felcserélhetők), ez azt jelenti, hogy az orosz kiszolgáltatottság jelenleg nagyon magas földgáz tekintetében. „Nem az orosz gázmolekulával van baj, mert amit itt Közép-Európában elégetünk, nagy valószínűség szerint orosz eredetű” – mondja Holoda Attila, hiszen az orosz gázt árulja a több száz létező földgázkereskedő nagy része is, sokkal inkább az orosz kiszolgáltatottság jelenti a veszélyt, szinte naponta változik, hogy melyik nagy gázvezetéket állítják le éppen.
Az alternatív források fogadása szempontjából Magyarország ma már egyébként jó helyzetben van, mert összeköttetésben van az összes elérhető európai hálózati infrastruktúrával, vezetékkel, ami lehetővé teszi, hogy több kereskedőtől is vásároljunk, ne csak az oroszoktól. Például a napokban megvalósult vezetékfejlesztésnek köszönhetően már a lengyel, vagy éppen litván LNG-terminálon érkező folyékony földgáz fogadására is alkalmas a hálózat, de jelenleg olcsó gázt nem könnyű találni a piacon. Európai szinten lehetne nyitni az újonnan felfedezett Földközi-tengeri gázmezők felé, vagy feleleveníteni a korábban nagy publicitást kapott, de elhalt Nabucco vezetéket, amely iráni, azerbajdzsáni, türkmenisztáni vagy más közép-ázsiai eredetű földgázt is eljuttathatna az EU területére.
Emellett érdemes lehet az egyébként igen költséges és kockázatos hazai nem-hagyományos földgázkitermelést is újragondolni, hiszen az LNG mellett ezeknek is felértékelődhet a súlya, vannak ezen a téren is lehetőségek például a Békési-medence, Derecskei-árok, Zala-medence csak néhány a meglévő hazai nem-hagyományos földgázkészletek közül – figyelmeztet a szakértő.
Mi várhat az iparra és a vállalkozásokra?
Komoly hiány várható fosszilis energiaforrásokból, a megújulók elterjedtsége pedig nem tart még ott, ahol lehetne, hiszen a pillanatnyi beszerzési árakat nézték, nem fektettek be fejlesztésekbe. Mindez a nagy földgázfelhasználókat - például építőanyag-, műtrágya-, vagy üveggyártás - hatalmas kihívás elé állítja, amelyet sok nem fog túlélni az ipar szereplői közül, ők csődbe fognak jutni - fogalmaz az energetikai szakértő. Ha nincs alternatíva akár a beszerzési forrásra, akár alternatív energiaforrásra, például fűtőolajra való átállásra bizonyos területeken, az elkerülhetetlenül ellátási, működési problémát okozhat már rövid időn belül. Ha a kohókat, kemencéket, kazánokat nem tudják felfűteni, az a termelés leállítását jelenti sok iparágban.
Holoda Attila szerint „Nagyon rosszul állunk, mindenki el van késve”, nem alakult ki megfelelő energiatudatosság, a korábban elvesztegetett évtizedeket pedig nem lehet egy-két hónap alatt pótolni, vannak, akik időben kapcsoltak, EU-s támogatásokkal, hazai forrásokkal korszerűsítették vállalkozásaikat, de ők elenyésző kisebbségben vannak a több 10 ezres hazai vállalkozásállományhoz képest.
Fenntartható energia, energiahatékonyság és energiaközösségek jelenthetik a megoldást
A helyzeten egyértelműen az segíthet, ha sikerül alternatív forrásból olcsó földgázhoz, LNG-hez hozzájutni, de hosszú távon a vállalatoknak egy diverzifikált energiastratégia részeként, a fenntartható energiarendszereik kiépítése jelenthet megoldást. Ezek szorosan kapcsolódnak a hatékonyabb energiafelhasználáshoz, ami egy magasabb szintű energiatudatosságot és infrastruktúra-fejlesztő beruházásokat is kíván, hogy ne pazarló módon bánjanak a meglévő erőforrásokkal. A termelőüzemek esetén az üzemcsarnokok fűtése, elektromos energiaellátása hatékonyan fedezhető napelemekkel, hőszivattyúkkal vagy az országban számtalan helyen fellelhető geotermikus energia hasznosításával. Ezeket a beruházásokat most persze megnehezíti, hogy a lakosság is megjelent az alternatív energiaforrások piacán, így várhatóan hiány lesz nemcsak eszközökből, például napelemekből, hőszivattyúkból, hanem a rendszerek kiépítését és installálását végző vállalkozói kapacitásból is. A szakértő emellett hozzáteszi, hogy a helyi összefogásokra épülő energiaközösségek lehetnek azok, amelyek hatékonyan segíthetik az ipari fogyasztókat is - még a regionálisan érintett mezőgazdaság bevonásával is - a legfontosabb stratégiai cél - a piaci áraktól való függetlenedés- elérésében, hiszen összefogva könnyebben jutnak forráshoz, könnyebben tudják megvalósítani a szükséges beruházásokat is.
szerző: Myat Kornél
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
