Bár az infra hőmérsékletmérő műszerek alkalmazási lehetőségei kétségtelenül igen sokrétűek, a megfelelő műszer kiválasztásához és a mérés helyes elvégzéséhez figyelembe kell venni az adott műszer tulajdonságait (optika, emissziós tényező állíthatósága, lézerjelölés) és a mérési feladat sajátosságait (távolság, mért felület típusa).

Az infra hőmérsékletmérő műszereket alapvetően a következőkben felsorolt három tulajdonság különbözteti meg egymástól. Ezek gondos figyelembe vétele segít a legmegfelelőbb típus kiválasztásában.

A műszer optikája Az infrahőmérők egy kör alakú felület átlaghőmérsékletét jelzik ki. Ennek a körnek az átmérője a műszer optikájától és a távolságtól függ. Egy 1:1 optikájú műszer esetében akkora a mért felület átmérője, mint amilyen távolságból mérünk (például 10 cm távolságból 10 cm átmérő). Egy 10:1 optikájú műszer esetében azonban 10-zel kell osztani a távolságot, hogy megkapjuk a mért felület átmérőjét (például 1 m távolságból 10 cm). A kör átmérője, azonban nem lehet kisebb, mint az optika átmérője.

Lézerjelölés Ha az infrahőmérő rendelkezik lézerpontos jelöléssel, akkor egy ponton (mért felület középpontja), két ponton (kör kerületének teteje és alja) vagy négy ponton (kör kerületének teteje, alja és két oldala) megjelöli a mért felületet. Érdemes két vagy négy lézerpontos jelöléssel rendelkező műszert választani, hogy méréskor be tudjuk határolni, hogy éppen mit mérünk, és ezzel elkerüljük, hogy a mérőfolt „lecsússzon” a mérendő felületről.

Emissziós tényező A különböző felületeknek más és más az úgynevezett emissziós tényezője. A pontos méréshez meg kell adni a műszerben ezt az adott felületre jellemző 0 és 1 közötti értéket, mielőtt a mérést végezzük. Sok műszerben ez gyárilag fixen be van állítva, és nem is változtatható, ez azonban azt jelenti, hogy csak az adott értékkel rendelkező felület mérhető pontosan.

Az alábbi ábra segítségével nézzük meg, milyen mérési feladatokra használhatók az infrahőmérők! Az ábrán számmal jelölt objektumok hőmérsékletének meghatározása jól megoldható ezekkel az eszközökkel, a sorszámozás magyarázatát lásd a képaláírásnál.

A 2, 3 és 19 pont esetében (bádogtető, illetve horganyzott kimeneti légvezeték mérése) az alacsony emissziós tényező miatt le kell festeni vagy fix emissziós tényezőjű szalaggal le kell ragasztani a mérendő felületet. Ha ez nem lehetséges, akkor az infrahőmérőhöz kontakt érzékelőt kell csatlakoztatni, és azzal kell mérni.

A mérési feladatoktól függően különböző csökkentett árú infrahőmérők találhatók a Testo választékában.(X)