Az alábbiakban két csúcstechnológiás hajót mutatunk be, amelyek jó eséllyel pályázhatnak a világ leggyorsabb vitorlásai címre. Mindkettőben közös, hogy eddig nem látott módon alakítják mozgási energiává a szél energiáját és a víz áramlását, illetve igazi ipari csodának számít a megépítésük. Nemcsak egyedi dizájnjuk miatt érdemelhetik ki az ipari csoda elnevezést, hanem a tudomány legújabb eredményeinek felhasználása okán is.
A vitorlások építése külön műfajnak számít a hajógyártásban. A világ leggyorsabb vitorlásainak építése még ennél is többet jelent: életcélt, hivatást, amely sokkal nehezebb mérnöki kihívásokat tartogat, mint egy „normál” szélárbócos összerakása. Az sem véletlen, hogy hagyományosan Európában készülnek a legszebb, leggyorsabb jachtok, hiszen az európai hajósnemzetek tudása a vitorlázásról többszáz éves, így van mire támaszkodni, van mit meghaladni.
Még úgy is, hogy az eddigi sebességrekordot az ausztrál Paul Larsen tartja, aki 2012 novemberében lépte át az óránként 121 kilométeres sebességet a Vesta Sailrocket 2 névre keresztelt hajójával, nem messze Namíbia partjaitól. Az ő rekordját szeretné meghaladni egy svájci és egy francia vállalkozás, amely évek óta készül a világcsúcsra – és mindketten egészen más koncepcióval készülnek, mint az ausztrál hajó.
Hajó és űrhajó
Kezdjük a francia Syrocoval, amelyet formája alapján nehéz lenne egyből vitorlásként azonosítani, mert leginkább egy űrkapszulához hasonlít. Itt a hagyományosnak mondható árbóc és vitorla helyett egy hatalmas siklóernyő – úgynevezett kite – hajtja. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy kabint, ami a levegőben repül, mint egy sárkányrepülő, miközben a vízzel egy kötél köti össze. Itt egy videó erről:
A másik hajó egy svájci társaságé, amely egy trimarán-felépítésű vitorlás egy kite-vel kombinálva. Az SP80 azonban a szárnyashajókhoz képest nem kiemeli a hajótörzset a vízből, hanem épp ellenkezőleg: a hajótesttel mindig átellenesen mozgó hydrofoil ellentétes irányba fejt ki erőt, ezzel ellensúlyozva a kite húzóerejét. Ebben a videóban láthatjuk működés közben:
A fenti hajók azért ilyen különleges kialakításúak, mert a hagyományos vitorláshajóknak van egy hatalmas korlátja: nem képesek óránként 100 kilométer feletti sebességre egy fizikai jelenség miatt, amit kavitációnak hívnak. Ez röviden azt jelenti, hogy egy anyag a nyomás esése következtében folyadékból hirtelen gáz halmazállapotúvá válik. Szárnyashajók esetében mindez úgy jelentkezik, hogy a szárny egyik oldalán egy magas nyomású zóna képződik, a másik oldalán pedig egy alacsony nyomású. Utóbbinál a víz párologni – gyakorlatilag forrni – kezd, ami hatalmas légellenállást okoz, és lelassítja a hajót, illetve károsíthatja a jármű alkatrészeit, valamint az irányítást is instabillá teszi.
A kite alkalmazása áthidalja ezt a problémát, ugyanakkor az irányítása sokkal nehezebbé válik. Cserébe kevésbé kell tartani a hajótest oldalirányú dőlésétől, továbbá a szél erejét is sokkal hatékonyabban munkába lehet fogni velük. A kite-s hajókat mintegy arra „találták ki”, hogy nyílegyenesen száguldjanak, mint egy ágyúgolyó.
Üröm az örömben, hogy egyelőre még egyik társaságnak sem sikerült meghaladnia a kitűzött óránként 150 kilométeres sebességet, de már jó úton haladnak a céljuk felé. A hajók elkészültek, és a tesztek ígéretesnek bizonyultak. Kíváncsian várjuk, mire jutnak majd.
