A Föld mágneses északi pólusa nem azonos a földrajzi északi pólusával. Az utóbbi a Föld felszínének egy fix pontja, amely az északi szélesség 90 fokánál található. A földrajzi Észak közvetlenül az Északi-sark felé mutat ott, ahol a Föld forgástengelye találkozik a felszínnel. A mágneses északi pólus viszont egy állandóan változó pont, amelyet a Föld külső magja körül lötyögő folyékony fémek mozgatnak. Ezek az olvadt, mágneses fémek állandó mozgásban vannak a bolygó forgása és a hő miatt. Az elektromágnesesség elveivel összhangban a mozgás elektromos áramokat hoz létre, amelyek két pólusú mágneses mezőt hoznak létre. Mivel a mágneses pólusok folyamatosan és nagyon lassan mozognak, a British Geological Survey rendszeresen felülvizsgálja modelljeit.
A legfrissebb, hivatalos előre jelzésük szerint 2029 végéig a mágneses északi pólus lassan Oroszország felé tolódik. Ettől persze nem kell megijedni, hiszen az északi mágneses pólus természetes módon, folyamatosan mozog. A mágneses észak az 1500-as évek óta Kanada körül mozog, de az elmúlt 20 évben Szibéria felé gyorsult. Minden évben nőtt a sebessége, egészen öt évvel ezelőttig, amikor hirtelen évi 50-ről 35 kilométerre lassult, ami a legnagyobb sebességcsökkenés, amit valaha is rögzítettek.
December közepén adták ki a legutóbbi frissítést, amelyet a legmodernebb eszközökkel és modellszámítással végeztek. E szerint az északi mágneses pólus már közelebb van Szibériához, mint Kanadához, és egyre gyorsul a mozgása. Az 1830-as évek óta a Föld északi mágneses pólusa mintegy 2250 kilométert mozdult el az északi félteke felső szakaszain Kanadától Szibéria felé. 1990 és 2005 között a pólusmozgás üteme évi kevesebb mint 15 kilométerről körülbelül 50-60 kilométerre nőtt évente.
Forrás: IFL Science
Borítókép forrása: NOAA NCEI
