A sudoku napjaink egyik legnépszerűbb fejtörője, mellyel gyakran találkoznia napilapok hasábjain, rejtvényújságokban, vagy az interneten. A játék bázisa egy kilencszer kilenc cellából álló rács; a 81 cella kisebb, háromszor-hármas blokkokra oszlik, amelyekben elszórva néhány, 1-től 9-ig terjedő szám szerepel. Az üresen maradt cellákat a játékosoknak kell kitölteni saját ugyancsak 1-től 9-ig terjedő számaikkal, úgy, hogy minden vízszintes sorban, függőleges oszlopban és háromszor-hármas blokkban az 1-től 9-ig terjedő számok pontosan egyszer szerepeljenek.
A sudoku – sok más matematikai alapokon nyugvó játékhoz hasonlóan – nem csak szórakoztató agytornaként, hanem akár kutatási témaként is szolgálhat. Makay Géza matematikus, az SZTE docense 2005-ben kezdte el a népszerű fejtörő alaposabb vizsgálatát. Az általa kifejlesztett program különböző nehézségi szintű sudoku-példák előállítására és megoldására is képes. A program működése során először megvizsgál néhány alapvető, a megoldás gyorsítását lehetővé körülményt, majd különböző – bonyolultságuk szerinti pontszámmal ellátott – algoritmusokat felhasználva kezdi el az adott példa szisztematikus megoldását.
Egy sudoku-példa nehézségi foka a példa megoldásában szereplő legnagyobb pontszámú megoldási módszer pontszáma. A program mindig a lehető legkisebb pontszámú módszert alkalmazza. - A példáknak mindig egyértelmű a megoldásuk, nehézségi fokaik 0-tól akár 100-ig terjedhetnek, bár nem minden nehézségi fok érhető el. Összehasonlításképpen a napilapokban megjelent sudoku példák között - ha nem írták el még nem találtam 2-es nehézségi fokúnál nehezebbet. Emberi ésszel a körülbelül 7-es nehézségi fokú példák oldhatóak meg - mondta Makay Géza. A népszerű játék beható vizsgálata nemcsak hobbi – kiváló lehetőséget biztosít például gráfelméleti ismeretek alkalmazására; a témából hallgatói diplomamunka is született már.
