A zürichi ETH intézet kutatói textilből létrehoztak egy olyan külső, mesterséges „izomzatot”, amely a szövetébe ágyazott szenzorokkal dekódolni tudja, hogy a felhasználó milyen mozdulatot tervez elvégezni, és amennyiben szükséges, támogatást nyújt a manőver kivitelezéséhez.

Ugyan a motoros külső vázak (exoskeletonok) egyszerre izomzatként és csontozatként funkcionálnak, általában meglehetősen nehezek és túl robusztusak. Jóllehet, az új svájci fejlesztésű, Myoshirt nevű ruhadarab kevesebb járulékos erővel tudja megtámogatni az embereket, jelentősen könnyebb, és így a viselete sokkal kényelmesebb.

Maga a fejlesztés tulajdonképpen egy alkar- és felkarmandzsettákkal kiegészített, speciális mellény.

Az öltözet úgy működik, hogy a szövetébe integrált érzékelőkkel detektálja az izomkontrollra irányuló impulzusokat, majd pedig egy vezérlődobozba küldi a rájuk vonatkozó adatokat. Az információ feldolgozása után ez a központi egység dönti el, hogy mikor kell működésbe hozni a mesterséges izmokat. Ezek a komponensek valójában nem mások, mint a rendszer elemeit összekötő, a felhasználó izmaival párhuzamosan futó Dyneema kábelek, amelyek az izmok kontrakciójának hatására hasonlóképpen összehúzódnak, és így a mozgást nagy mértékben megkönnyítik.

Az ETH csapata elsősorban a korlátozott vagy hanyatló mozgásképességű emberek erejének és teherbírásának növelése érdekében fejlesztette ki a Myoshirtöt. A kutatók 10 mozgáskorlátozottság nélkül élő, egy izomdisztrófiában szenvedő és egy gerincvelő-sérüléssel küzdő kísérleti alany részvételével mostanáig csak egy kisebb tesztet végeztek el az egységgel.

Egy terheléses vizsgálat keretében az önkénteseknek egy tárgyat fogva vagy üres kézzel fel kellett emelni, majd pedig a levegőben kellett tartani a karjukat. Az egészséges résztvevők az aktivált külső izomzat mellett harmadával hosszabb ideig bírták a gyűrődést, mint rásegítés nélkül.

A mozgáskorlátozott vizsgálati alanyok esetében még jobb még jobb eredmények születtek: az izomdisztrófiás betegnél a teherbírást 60 százalékkal, a gerincvelő-sérüléssel küzdő páciensnél pedig 300 százalékkal sikerült növelni.

A fejlesztők tájékoztatása szerint a kereskedelmi bevezetése előtt még sok paramétert kell optimalizálni a mellényen. A gönc méretének csökkentésére és áramvonalasítására még mindenképpen szükség lesz, illetve a vezérlődoboz és a működtető motor együttes tömegéből (4 kilogramm) sem ártana visszavenni valamennyit a közeljövőben.

(Forrás: New Atlas)