Egy, a PLOS Computational Biology szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint mi, egyszerű halandók az emberi agy moduláris (jól elkülöníthető elemekre bontható) jellege miatt vagyunk képesek hosszabb ideig tárolni az elménkben az információkat.

Sok robot rendelkezik mesterséges idegpályákkal, melyeket például arcfelismeréshez, vagy bonyolult kórmeghatározásokhoz használnak. Amikor ezek a robotok új készségeket tanulnak, az idegpályák új kapcsolódásokat hoznak létre, hogy azokban helyezhessék el a friss adatokat. Így néz ki, amikor egy „mesterséges agy” egy új képességet magáévá tesz.

A felvázolt szintetikus idegrendszer felépítése miatt ugyanakkor a régi képességek kényszerűen átadják idegpályáikat az újaknak, amit a szaknyelv „végzetes feledésnek” (catastrophic forgetting) nevezett el.

Az emberek és az állatok agya másképpen működik. A mondott „szürkeállományok” idegkapcsolódásokban egyenként igencsak gazdag, ám egymáshoz már nagyon is lazán kötődő idegkötegekből állnak, ami annyit jelent, hogy a friss információknak nem kell feltétlenül felülírni a korábbiakat. Kutatások bizonyították, hogy ezeknél a moduláris rendszereknél a végzetes feledés előfordulása alacsonyabb. Mi több, az eddigi kísérletek arra is rámutattak, hogy a több neurális kapcsolódás jobban is igénybe veszi a szervezetet, és így a felosztottság (kompartmentalizáció) élettani szempontból is kifizetődőbb.