Az IW kölni gazdaságkutató intézet adatai szerint az idén a szövetségi köztársaságban 41,4 ezer mérnök vonul nyugdíjba, s ez a szám 2029-re 53 ezerre fog emelkedni. 2029-ig 700 ezer mérnök, a jelenlegi állomány több mint 40 százalékának pótlásáról kell gondoskodni úgy, hogy e szám megállapításánál már a nyugdíjkorhatár 67 évre emelését, azaz azt is figyelembe vették, hogy az idősebb mérnökök tovább fogják hivatásukat gyakorolni.

A mérnökök iránti keresletet – a nyugállományba vonulók pótlásán túlmenően – a német gazdaság fejlődése, a digitalizáció előrehaladása és a társadalom kutatási és tudásigénye is növeli. E tekintetben egy évek óta tartó folyamat folytatódásáról van szó, amire igazolásul szolgál, hogy 2005-ben a Németországban tevékenykedő mérnökök száma évi átlagban 42,7 ezer fővel emelkedett.

A képzés megkísérel lépést tartani az igényekkel: 2011-ben a mérnöki tanulmányokat folytató hallgatók száma megközelítette a 117 ezret, ám 2014-ben 10 ezerrel kevesebben jelentkeztek mérnöki képzést nyújtó felsőoktatási intézményekbe, mint három évvel korábban. Az, hogy a mérnökképzés mennyiben tart lépést a kereslettel, több tényező függvénye. Ezen tényezők közé tartozik a kezdők és a tanulmányaikat sikeresen befejezők aránya, a mérnökök be- és elvándorlásának alakulása, az idősödő mérnök korosztályok foglalkoztatása, s – nem utolsósorban – a gazdaság tényleges szakemberigénye. Valamennyi tényezőt figyelembe véve az IW kutatói azzal számolnak, hogy a jövő évtől kezdődően 2029-ig 248 ezer mérnök fog hiányozni a német munkaerőpiacról.

A németországi mérnökök számának a gazdaság igényeitől való elmaradása nyomán fokozott mértékben növekedhet a német ipar érdeklődése a külföldi mérnökök iránt, és ez – feltételezve, hogy Magyarország rendelkezik elegendő műszaki végzettségű szakemberrel –befektetés-ösztönzési tényezőként jelenhet meg a német ipari és szolgáltató vállalatok magyarországi beruházóként.