GyártásTrend: Azok, akik ismerősek a környéken, egyöntetűen állítják, hogy a Földes Ferenc Gimnázium a megye legjobb középiskolája. Talán nem véletlen, hogy éppen ti nyertétek az idei IIOT-t.
Molnár István Ádám: Az iskolánk hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra és a versenyfelkészítésre, különösen az informatikai és matematikai területeken. A versenyek iránti érdeklődés sokunk számára már általános iskolás korban kezdődött, aztán a gimnáziumban találkoztunk először a komolyabb versenyfelkészítéssel. Tanáraink folyamatosan figyelik a különböző versenyeket, és mindig bátorítanak minket, hogy vegyünk részt ezeken. Ez a támogatás elengedhetetlen volt abban, hogy elérjük a jelenlegi szintünket, hiszen sokszor a versenyekre való felkészülés nem csupán az órákon történik, hanem külön szakkörökön és táborokban is.
GyT.: Hogyan készültetek fel erre a versenyre? Milyen módszereket, eszközöket alkalmaztatok a felkészülés során?
M. I. Á.: Elég sokféle és különböző módon készültünk, de a legfontosabb mégis a gyakorlati feladatmegoldás volt. Az algoritmusok és problémamegoldási stratégiák elméleti megértése mellett rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy korábbi versenyfeladatokat oldjunk meg. Ez segített abban, hogy megszokjuk a versenyformátumot, és felmérjük saját erősségeinket és gyengeségeinket. Számítógépet, laptopot, papírt és tollat használhattunk, hiszen gyakran a feladatok első lépései papíron készülnek, ahol az algoritmusok logikáját levezetjük, majd a kódolás során ezeket implementáljuk. Az iskolai szakkörök mellett részt vettünk különféle táborokban és felkészítő programokban is, mint például a ProgTábor, a diákolimpiai felkészítő tábor és a DVTK BorsodChem szakkör, melyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mélyebb tudást szerezzünk. Ezek a táborok nem csupán szakmai szempontból voltak hasznosak, hanem az is inspiráló volt, hogy hasonló érdeklődésű diákokkal találkozhattunk, és tanulhattunk egymástól. Az AlgoPro és az Alphacademy nevű programozási akadémiák pedig további lehetőséget biztosítottak arra, hogy specifikus technikai ismereteket sajátítsunk el, amelyek a versenyen is hasznosnak bizonyultak.
GyT.: Pontosan mik voltak ennek a versenynek a szabályai és sajátosságai? Hogyan zajlott a megméretés?
M. I. Á.: A versenyünk csapatverseny volt, ahol négy fő dolgozott két gépen. Ez önmagában kihívást jelentett, hiszen nem csupán az egyéni teljesítményen múlott a siker, hanem azon is, hogy hogyan tudunk hatékonyan együttműködni és megosztani a feladatokat. A feladatok megoldására időkorlátot határoznak meg, így gyors és precíz gondolkodásra van szükség. Az idei verseny rendhagyó volt, mert online formában rendezték meg, mivel a helyszíni versenyt Szíriában tartották volna, de a háborús helyzet miatt nem akartak minket kiutaztatni. Maga a verseny csupán annyiban különbözött a helyszíni versenytől, hogy így nem volt alkalmunk találkozni a többi csapattal.
GyT.: Tudnátok egy konkrét példát mondani egy innovatív megoldásra, amelyet a verseny során dolgoztatok ki?
M. I. Á.: A versenyfeladatok jellege miatt nehéz konkrét „új” megoldásokról beszélni, mivel ezek a problémák hasonlóak a matematikai feladatokhoz – vagyis valaki már korábban kidolgozta a megoldásokat. A feladatok azért nehezek, mert bár létezik megoldás, a mi dolgunk megtalálni és optimálisan alkalmazni azt. Inkább az az innováció, ahogyan ezeket a már ismert algoritmusokat alkalmazzuk, és az adott feladathoz igazítjuk. Ez nagy koncentrációt és kreativitást igényel, mivel néha több lehetséges megoldási módszer is létezik, és nekünk kell eldönteni, melyik a legjobb.
GyT.: Milyen programozási nyelveket, technológiákat vagy platformokat használtatok a verseny során? Hogyan segítették ezek a sikereteket?
M. I. Á.: A verseny során C++-t használtunk, mivel ez egy nagyon gyors és hatékony nyelv, amely jól teljesít a versenyprogramozás során. A Visual Studio 2022 fejlesztői környezetet használtuk, amely kiváló hibakeresési lehetőségeket biztosít, így gyorsan és pontosan tudtunk dolgozni. Az ilyen típusú versenyeken az idő kulcsfontosságú, ezért az eszközök megbízhatósága és hatékonysága alapvetően meghatározta a teljesítményünket.
GyT.: Hogyan osztottátok fel a szerepeket és a felelősségeket a csapaton belül? Hogyan járult hozzá a csapatmunka a sikeretekhez?
M. I. Á.: A csapatmunka kritikus eleme volt a sikerünknek. Mivel mindannyian különböző készségekkel és tapasztalattal rendelkezünk, igyekeztünk úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenki a saját erősségeinek megfelelően dolgozhasson. A tapasztaltabb csapattagok általában az algoritmikus tudást igénylő feladatokkal foglalkoztak. Több ember több feladatot tud megoldani, és ezáltal gyorsabbak lehetünk. Tudtunk egymásnak is segíteni, ötletrészleteket összerakni. Lényeges volt, hogy a csapattagok kölcsönösen segítsenek egymásnak, különösen a hibakeresés során, amihez mindenki hozzájárulhatott ötletekkel és megoldásokkal.
GyT.: Milyen egyedi készségeket hoztak a csapattagok a közös munkába?
M. I. Á.: Minden csapattag másban erős. Végeredményben pedig mindenki azt érezhette, hogy kivette a részét abból, hogy megnyertük a versenyt, dacára minden akadálynak.
A Nemzetközi Informatikai Csapat Diákolimpia (IIOT) az utóbbi években vált népszerű, középiskolások számára rendezett versennyé a programozás területén, ahol csapatok mérik össze tudásukat különböző algoritmikus feladatok megoldásában. Az IIOT különlegessége, hogy a diákok négyfős csapatokban dolgoznak, két számítógéppel, így kiemelkedő szerepet kap a hatékony csapatmunka, a feladatok megosztása és az időkezelés. A versenyen részt vevő diákok általában nemzeti válogatók után kerülnek a nemzetközi megmérettetésbe. A versenyt időnként online tartják meg, ilyen volt a Covid-járvány időszaka is, amikor a résztvevők nem tudtak nemzetközi helyszínekre utazni.
Borítóképen: A nyertes csapat tagjai jobbról balra: Szörényi Zalán András 10. osztályos tanuló, Koós Andor, Nagy Martin és Molnár István Ádám 12. osztályos tanulók. A felkészítő tanár középen Csató Endre
Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin októberi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.
