Éves forgalma nagyságát tekintve – a közútijármű-gyártás után – a gép- és berendezésgyártás a német feldolgozóipar második legfontosabb ágazata. Az ágazat vállalatainak többsége mérsékelt derűlátással tekint a 2023. évi kilátásokra, a Német Gép- és Berendezésgyártók Szövetsége (VDMA) az éves forgalom 2 százalékos növekedésére számít.
A mérsékelt derűlátáshoz nagyban hozzájárul, hogy az ellátási láncok korábban tapasztalt feszültségei fokozatosan enyhültek, bár az elektronikai alkatrészek esetében még ez év elején is komoly ellátási nehézségek voltak tapasztalhatók. A mérsékelt derűlátást ugyanakkor némiképp beárnyékolja a vállalatokhoz beérkező rendelések visszaesése, s így a 2 százalékos forgalombővülés reálértéken számítva 2 százalékos csökkenést takar.Az előzetes számítások szerint az Európai Unió 27 tagországában az elmúlt évben kereken 860 milliárd euró értékben állítottak elő gépeket, berendezéseket és azok alkatrészeit. Ezek egyharmadát, egész pontosan 33,1 százalékát az integrált belső piacon kívüli országokban értékesítették. Mivel az exporttal szemben az EU-n kívüli országokból származó behozatal ugyanezen számítás szerint 148 milliárd eurót tett ki, a „huszonhetek” harmadik országokkal szembeni kiviteli többlete elérte a 136 milliárd eurót.
Az Európai Unió országaiban értékesített gépek, berendezések értéke elérte a 723 milliárd eurót úgy, hogy ennek négyötödét a tagországok valamelyikében állították elő. Az Európai Unió gép- és berendezéspiacán a teljes forgalmat 100-nak véve Németország 34, Olaszország 14, Franciaország 7, Dánia és Svédország egyaránt 4, míg Ausztria 3 százalékos részesedést mondhat magáénak; az unión kívüli legnagyobb szállítók Kína 7, az Egyesült Államok 3, továbbá Japán és az Egyesült Királyság 2-2 százalékos részesedéssel.
A gép- és berendezésgyártás a forgalom nagyságát tekintve az autóipar mögött a német ipar második legfontosabb ipari ágazata, melyben a termelés mennyisége a 36 ágazati szakmai szervezetben 3,5 ezer tagvállalatot tömörítő VDMA számítása szerint 2022-ben – a bruttó hazai termék mennyiségének 1,8 százalékos növekedése mellett – fél százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.
A német gépipar termelése 2015-ben lépte át a 200 milliárd eurós határt, s egészen 2019-ig folyamatosan növekvő forgalmat realizált. Ezt 2020-ban, a koronavírus-járvány évében több mint 10 százalékos, a négy évvel korábbi szintre történt visszaesés követte, s a 238 milliárd euróra becsült éves termelési értékkel csak a múlt évben haladta meg a járvány előttit.
Az ágazat vállalatainak forgalma a múlt évben 244 milliárd euró volt, ami 10,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, s először sikerült a 2019. évinél magasabb forgalmat realizálni. Az export értéke elérte a 192,4 milliárd eurót. 2021-ben az ágazat forgalmának mintegy 82 százalékát a külföldi piacokon értékesítették, míg Németországnak a világ gép- és berendezés-kereskedelmében elért részaránya pedig 14,7 százalékot tett ki (megjegyezve, hogy e sorok írásakor e két pontnál újabb adatok még nem állnak rendelkezésre).
A közeljövő kérdőjelei és kihívásai
2023 tavaszán az ágazatot érintő külső és belső bizonytalanságok folytán a szokottnál jóval nehezebb irányadónak nevezhető prognózis megfogalmazása. Még a német gazdaság ez évi fejlődésének nagyságára, sőt irányára vonatkozóan is különböző előrejelzések láttak napvilágot: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Handelsblatt kutatói műhelye (HRI) szerint 2023-ban nem is növekszik, hanem csökken, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) szerint stagnál, a szövetségi kormány és az „öt bölcs”-nek nevezett független szakértői tanács előrejelzése szerint ezzel szemben 0,2, míg a vezető gazdaságkutató intézetek prognózisa szerint 0,3 százalékkal bővül a német GDP.
A német gépipar idei teljesítményére vonatkozó előrejelzések legalább ilyen ellentmondásosak. Az évkezdet nem volt rossz: a VDMA szerint 2023 első két hónapjában a vállalatok 3,2 százalékos termelésnövekedést értek el. A szövetség azonban ennek ellenére megerősítette előrejelzését, mely szerint az idei évben kétszázalékos visszaesésre számít. „A gazdasági környezet jelenlegi enyhe javulása csak késleltetve fog tükröződni az iparág rendelésállományában és forgalmában” – mondta Karl Haeusgen, a szövetség elnöke.
Olaf Wortmann, a VDMA konjunktúraszakértője a beérkezett rendelések csökkenésének okait azzal indokolta, hogy a német gazdaság aktuális helyzetét számos kihívás nehezíti. Ez a gépipar esetében kiegészül azzal, hogy rendkívül magas a múlt évről örökölt bázis, 2022. februárban, a koronavírus-járvány utáni fellélegzés időszakában ugyanis különösen sok volt a gép- és berendezésgyártók részére beérkező rendelés. A szakértő érvelését némileg árnyalja, hogy a havi ingadozásoktól kevésbé terhelt három hónapos, azaz december és február közötti időszakban is éppen 17 százalékkal volt alacsonyabb a beérkező rendelések mennyisége az egy évvel korábbihoz képest; ezen belül belföldről 14, míg a külföldről 19, utóbbin belül az euróövezet országaiból 13, míg az euróövezeten kívüli országokból 22 százalékkal kevesebb rendelés érkezett.
Tény, hogy a német gép- és berendezésgyártók 2023 tavaszán még mindig érzik az utóbbi években megélt válságot, azaz még mindig nyomás alatt állnak a világgazdaságban mutatkozó bizonytalanságok, az energiahordozók árszínvonalának emelkedése és az ellátási láncokban tapasztalható feszültségek által. Ugyanakkor kétségtelen, az ellátási láncok helyzete az elmúlt hónapokban sokat javult. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet felmérése során a múlt év szeptemberében a feldolgozóipari vállalatok 65,8 százaléka panaszkodott az ellátási láncokban keletkezett feszültségekre úgy, hogy ezen belül 86,2 százalékos mutatóval a gépipar vezető helyet foglalt el az ellátási nehézségekkel küzdő ágazatok sorában. 2023 márciusára az ellátási láncok hiányosságaira panaszkodó iparvállalatok aránya 41,6 százalékra mérséklődött, s bár az e nehézségek által sújtott gépipari vállalatok aránya még mindig jóval meghaladta a feldolgozóipari átlagot, 66,7 százalékot tett ki, az ellátási nehézségek által sújtott ágazatok sorában a gép- és berendezésgyártók az adatfeldolgozó berendezéseket gyártók és az autóipari vállalatok mögé, a kétes rangsor 3. helyére kerültek.
„A vállalatok több mint fele még mindig érezhető vagy súlyos károsodásokról számol be az ellátási láncokban, a helyzet azonban a tavalyi év közepe óta lépésről lépésre javul” – nyilatkozta a közelmúltban dr. Ralph Wiechers, a Német Gép- és Berendezésgyártók Szövetsége (VDMA) vezető közgazdásza. Ráadásul a vállalatok mindössze 6 százaléka számít arra, hogy a következő hónapokban romlik az ellátási helyzet, míg minden negyedik vállalat javuló ellátási helyzetre számít.
A termelési és forgalmi várakozások az üzleti légkör enyhe javulását mutatják. A VDMA által március utolsó dekádjában mintegy 630 tagvállalat körében végzett gyorsfelmérés szerint az abban részt vevő vállalatok 11 százaléka nyilatkozott derűlátóan, 40 százaléka mérsékelten derűlátóan, 34 százaléka átlagosan, míg 12 százaléka mérsékelten, 3 százaléka pedig egészen borúlátóan a maga idei üzleti kilátásairól.
Elvárások a politikával szemben
„Az iparnak, amely tömegesen akar beruházni, a bürokrácia csökkentésére, érezhető adócsökkentésre, valamint megbízható és megfizethető energiaellátásra van szüksége a további beruházásokhoz” – hangsúlyozta Siegfried Russwurm, a Német Ipari Szövetség (BDI) elnöke az április harmadik hetében, a hannoveri ipari vásáron tett látogatása során. „A magas ipari áramárnak sürgősen vissza kell térnie a versenyképes európai szintre. A német vállalatok jelentős beruházásokat hajtottak végre az országon kívül. Ez nemcsak a multinacionális vállalatokra, hanem sok középvállalkozásra is vonatkozik – mondta. A családi vállalkozások szerint is túl nagy az energiaköltségek közötti különbség.
A német gép- és berendezésgyártók egyértelmű nyilatkozatokat követelnek a politikusoktól arra vonatkozóan, hogy azok miként kívánják biztosítani és megerősíteni Németország és Európa ipari telephelyeit. „Egy új, a telephelyekről szóló intenzív vita kellős közepén vagyunk, amelyet nagy nyíltsággal kell lefolytatnunk. Arról van szó, hogy a társadalomban és a politikában újra megfelelő jelentőséget kell tulajdonítani a gazdaság versenyképességének és teljesítményének. Németországnak és Európának nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy a globális versenyben lépést tudjon tartani a világ más régióival” – mondta Karl Haeusgen, a VDMA elnöke a hannoveri ipari vásár alkalmából tartott sajtótájékoztatón.
„Nem lehetünk elégedettek egy olyan politikával, amely szabályozásokkal árasztja el az iparágat, és nem a vállalkozói szabadságra összpontosít a versenyben” – figyelmeztetett Haeusgen. Ahhoz, hogy a közép- és kisvállalatok fennmaradhassanak a telephelyek közötti versenyben,
– rugalmasabb munkaerőpiaci szabályozásra van szükség a munkaerőhiány ellensúlyozására,
– szükséges az engedélyezési eljárások egyértelmű és tartós felgyorsítása,
– legyenek egyszerűbbek az adminisztratív folyamatok, kevesebb a bürokrácia, különösen a közép- és kisvállalkozások számára,
– korlátozások nélkül érvényesüljenek a kutatásra vonatkozó adókedvezmények és
– következetesen csökkentsék a felesleges támogatásokat.
„A 2035-ig vezető utat a közlekedésilámpa-koalíciónak és az EU-nak már most világosan és megbízhatóan úgy kell kialakítania, hogy az az ipar és a kis- és középvállalkozások támogatását szolgálja – hangsúlyozta Haeusgen. – Ez azért is fontos, mert a gép- és berendezésgyártók csak így tudnak valóban vezető szerepet betölteni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben!”
A VDMA megerősítve korábbi, ez évre vonatkozó előrejelzését, továbbra is 2 százalékos termeléscsökkenéssel számol. A gazdasági környezet jelenlegi enyhe javulása csak késleltetve fog visszatükröződni az iparág rendelésállományában és forgalmában, mondta Karl Hausgen, a Német Gép- és Berendezésgyártók Szövetségének elnöke.
A szakemberhiány a legnagyobb kihívás
A foglalkoztatottság 1065 ezer fővel 2018 decemberében rekordot ért el, ez 2020 végére 1019 ezerre mérséklődött, majd a 2021. évi újabb, 12 ezer fős visszaesés után a múlt évben 1,1 százalékkal 1018 ezer főre emelkedett. „Továbbra is mi vagyunk a legnagyobb ipari foglalkoztató az országban. Sok vállalat még több alkalmazottat szeretett volna felvenni, de a munkaerőpiac szűk keresztmetszetei visszatartják őket” – mondta a VDMA elnöke.
A legfrissebb felmérés szerint a
– a vállalatok 97 százaléka tapasztal jelenleg szakmunkáshiányt, 85 százaléka pedig mérnökhiányt, s a szakmunkásállások 5 százalékát nem tudják betölteni.
– A szakmunkás-ellátottság 2021 óta folyamatosan romlik, minden második vállalat további romlásra számít, s mindössze 5 százalékuk vár javulást.
– A cégek 83 százaléka számol létszámbővüléssel az év végéig, 82 százalékuk újabb szakmunkásokat, 63 százalékuk mérnököket kíván felvenni.
– Tovább nő a pályakezdőknek szóló álláskínálat, különösen az ipari-műszaki szakmunkásképzésre vonatkozó kínálat.
„Nem lehetünk elégedettek a munkaerőpiaci helyzettel, itt is éles verseny folyik számos ország között a telephelyek tekintetében – figyelmeztetett a VDMA elnöke. – Javítani kell az iskolai műszaki oktatást, és be kell vezetni a technika tantárgyat. Több lányt kell érdekeltté tennünk a műszaki szakmák iránt. […] A vállalatoknak viszont kötelességük továbbképezni a munkaerőt, s modern munkakörnyezetet kell biztosítaniuk.”
A kis- és középvállalkozásoknak nem az energiaárak jelentik a legnagyobb gondot, azok bármennyire is megterhelőek, hanem inkább a képzett fiatalok hiánya, írta a VDMA elnöke egy, a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent vendégkommentárban. „Ezért a politikusoknak nem újabb és újabb milliárdos támogatásokkal kellene reagálniuk, hanem rugalmasabb munkaerőpiaci szabályozással és olyan bevándorlási politikával, amely valóban vonzza a külföldi szakembereket. Végre komolyan kell vennünk a bürokrácia enyhítését és a technológiai nyitottságot: a rövidebb engedélyezési eljárások éppúgy elengedhetetlenek, mint az új technológiákba, például a szén-dioxid föld alatti tárolásába történő beruházások.” Végül megjegyezte: „Holnap és holnapután is lesz elég erős gépipari és más ipari vállalat ahhoz, hogy biztosítsa az ország és Európa jólétét. Csak nem szabad tétova és gyakran csüggedt politikával fékezni őket.”
