Németország áruforgalma 2024-ben az Európai Unióhoz 2004-től csatlakozott országokkal, a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint az exportpiacok sorrendjében, a részarány egy tizedesre kerekítve

2024-ben a térség 11 országába irányuló 

• német kivitel értéke elérte a 247,4, míg 
• az onnan származó behozatalé megközelítette a 244 milliárd eurót, így 
• a térség országai több mint 3,5 milliárd euróval járultak hozzá a csaknem 240 milliárd eurós kiviteli többlethez.  

Amelyből az Egyesült Államokkal szembeni német kiviteli többlet a múlt évben mintegy 70, a Franciaországgal szembeni 48,4, az Egyesült Királysággal szembeni 44,2, míg az Ausztriával szembeni 25,4 milliárd euróval részesedett, miközben a Kínával szembeni behozatali többlet meghaladta a 66 milliárd eurót. 

Az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott országok közül hétben – Lengyelország, Horvátország, Románia, a balti köztársaságok és Szlovénia – a német gazdaság szereplői több-kevesebb kiviteli többletet realizáltak, míg Csehország, Magyarország, Szlovákia és Bulgária esetében a német behozatal meghaladta az oda irányuló kivitelt.

Felértékelődtek a Lengyelországhoz fűződő kapcsolatok

Lengyelország 6 százalékos részesedéssel mind a kivitel, mind a behozatal tekintetében Németország negyedik legfontosabb partnerországává vált úgy, hogy 

• a német kivitelben csak az Egyesült Államok, Franciaország és Hollandia, míg 
• a behozatalban Kína, Hollandia és az Egyesült Államok előzi meg. 

Csehország – az elmúlt évben csaknem 9 milliárd eurós kiviteli többletet realizálva – Németország 12. legfontosabb exportpiaca, s egyben 7. legfontosabb import beszerzési forrása. Hazánk pedig – ugyancsak a 2024. évi adatok tükrében - mind a német kivitel, mind a behozatal tekintetében a 13. helyet foglalta el, 2,1, illetve 2,7 százalékos részaránnyal, 2,5 milliárd eurót kis mértékben meghaladó nagyságú kiviteli többlettel. 

Az teljesen nyilvánvaló, hogy a 37,5 milliós lélekszámú és az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében az EU-átlag közel 80 százalékát elért Lengyelország mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban be akar tagozódni az EU nagy gazdasági hatalmai sorába. Amire figyelemre méltó esélye van azzal, hogy gazdasági teljesítményének növekedése többszörösen meghaladja a huszonhetek átlagát. Míg a német gazdaság két év recesszió után az idén – jó esetben - legfeljebb 0,2-0,3 százalékos növekedést produkál, addig Lengyelország gazdasági sikertörténetet ír azzal, hogy tavaly 2,9, az elmúlt negyedévben pedig több mint 3 százalékos növekedést ért el.  

A Tagesschau, az ARD hírműsorának munkatársa a szeptember közepén Berlinben, a Német Gazdaság Házában rendezett 3. német-lengyel gazdasági fórum alkalmából közölt írásában idézte Christopher Fußt a Germany Trade and Invest (GTAI) szakértőjét, aki szerint a növekedés tekintetében Lengyelország igazi hajtóerő az Európai Unióban, mert „körülbelül háromszor gyorsabban növekszik, mint az európai átlag. Nemcsak idén vagy tavaly óta, hanem ezt már sok-sok éve látjuk.” A Varsóban élő és dolgozó Fuß szerint a lengyelek fel akarnak zárkózni az EU nagy gazdasági hatalmaihoz. Újra és újra megfigyelhető a növekedés és a modernizáció iránti vágy Lengyelországban, az új technológiák elfogadását is beleértve. Ez talán hiányzik Németországban. „Amikor körbe nézek Lengyelországban, egyáltalán nem ritka, hogy az idősebb emberek magától értetődően okostelefon-alkalmazásokat használnak, és nem készpénzzel, hanem a telefonjukon lévő fizetési alkalmazással fizetnek” – idézi a Tagesschau a GTAI szakértőjét.  

Az adminisztrációban – azaz a kormányzati szervekben – sok mindent online, azaz gyorsan és unalmas papírmunka nélkül intéznek. Ez lehetővé teszi például a startupok nagyon gyors, a németországinál lényegesen gyorsabb létrehozását. Lengyelország mára népszerű ipari telephellyé vált. Sok munkát kiszerveztek oda az alacsony munkaerőköltségek miatt – mondta Thomas Obst, a kölni IW gazdaságkutató intézet szakértője; emlékeztetve arra, hogy „nemcsak a hazai közép- és kisvállalatok ruháznak be Lengyelországban, hanem számos külföldi, főként európai és amerikai vállalat is.” Németország keleti szomszédjának sikere többek között abban is kifejezésre jut, hogy a varsói tőzsde az év eleje óta 30 százalékot erősödött. Az utóbbi időben ugyanakkor megerősödtek a fellendülés végére figyelmeztető hangok, melynek oka a súlyos költségvetési hiányban keresendő.  

Az IW szakértője szerint Lengyelország elsőszámú előnye a növekedése, mert „amikor egy gazdaság magas növekedést mutat, az adósságráta – azaz az adósság bruttó hazai termékhez viszonyított aránya – még magas költségvetési hiány mellett is viszonylag stabil maradhat”. A sikerben természetesen a Lengyelországba áramló sok milliárdos uniós források is jelentős szerepet játszanak. A két, a Tagesschau által idézett német szakértő egyetért abban, hogy Lengyelországban sikerül jól felhasználni ezeket a forrásokat, s értelmes, jövőorientált projektekbe – például infrastruktúrába – fektetik be azokat. 

Egyre jobban megéri Lengyelországba hazatérni

A Silverhand nemzetközi munkaközvetítő szolgálat szerint - bár Németország továbbra is jelentős számú lengyel vendégmunkást vonz -, erősödnek a jelek arra, hogy a németországi munkavállalás iránti érdeklődés már messze nem olyan erős, mint a korábbi években volt, sőt újabban a korábban Németországban dolgozó munkavállalók nagyobb számban költöznek haza, mint amennyien Németországban keresnek munkát. 

Három évtized óta a múlt évben először fordult elő, hogy több lengyel munkavállaló tért vissza hazájába, mint ahány új munkavállaló érkezett onnan Németországba. S míg 2015-ben a munkavállalás céljából Németországba érkező lengyelek száma 63 ezerrel meghaladta a hazatérőkét, addig tavaly a hazai megélhetési lehetőségek javulása nyomán hazatérők száma több mint 10 ezerrel meghaladta az onnan érkezőkét, némileg mérsékelve a Németországban dolgozó közel félmillió lengyel állampolgár létszámát. 

A Német-Lengyel Kereskedelmi Kamara (DPIHK) egy sajtóérdeklődésre adott válasza szerint a lengyel munkavállalók hazatérésének Németországban „észrevehető gazdasági hatása lehet különösen olyan ágazatokban, mint az ápolási tevékenység, az építőipar és némely más területek, ahol a lengyel munkavállalók hagyományosan fontos szerepet játszanak a munkaerőhiány pótlásában.” 

Frank Huster, a Szövetségi Szállítmányozási és Logisztikai Szervezet (DSLV) ügyvezető igazgatója egy, a Munkaerőpiaci és Foglalkoztatáskutatási Intézet (IAB) által a közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmányra hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a Németországban a kereskedelemben, szállítmányozásban és raktározásban dolgozó külföldiek közel negyede, köztük a logisztikában dolgozó számos szakember fontolgatja a német munkaerőpiac elhagyását. „Ez vészjelzés” – figyelmeztetett az ügyvezető. 

„Különböző becslések szerint Németországban csak hivatásos gépkocsivezetőből jelenleg csak 40-70 ezer fő hiányzik. Már pedig ezt a hiányt nem lehet csak hazai fiatal tehetségekkel áthidalni” – mondta Huster, aki a növekvő elvándorlás fő okának az adózási szabályokat és bürokrácia túltengését nevezte meg. „Ugyanakkor, ha olyan országokban, mint Lengyelország, emelkedik az életszínvonal, nem csoda, hogy sok munkavállaló, saját hazáját vagy más vonzó piacokat választ.”

A logisztikai szövetség ügyvezetője szerint „strukturális reformokra van szükség ahhoz, hogy a már bevándorolt ​​szakképzett munkavállalók számára valóban megérje Németországban dolgozni.” Ezzel szemben „Lengyelország az 1990-es években piacorientált reformjaival olyan dinamikát indított el, amely ma is hatással van. Németország tanulhat ebből.”

„Az elmúlt években Lengyelország figyelemre méltó gazdasági fejlődésen ment keresztül”, olvasható a Silverhand elemzésében. „Az erőteljes gazdasági növekedés, a kulcsfontosságú iparágakba történő stratégiai beruházások és az európai piacba való fokozódó integráció kombinációjával Lengyelország dinamikus gazdasággá vált Közép-Európában. Ez a gazdasági erősödés közvetlenül hozzájárult a munkaerőpiaci feltételek javulásához. A munkanélküliségi ráta Lengyelországban jelentősen csökkent, s számos ágazatban emelkedtek a bérek. Ezek a béremelések részben a növekvő belföldi piacnak, a külföldi vállalatok beruházásai bővülésének és a szakképzett munkaerő iránti kereslet országon belüli növekedésének köszönhetők. 

Emellett a lengyel kormány intézkedéseket hozott a munkakörülmények javítására, beleértve a minimálbér emelését és a teljes munkaidős foglalkoztatás előmozdítását szolgáló feltételek javítását. Ezen pozitív munkaerőpiaci változások hatására sok lengyel állampolgár számára ma már kevésbé vonzó a külföldön, különösen Németországban való munkavállalás. Ehelyett egyre több ösztönzőt vezettek be a hazájukban történő karrierépítés céljából, s ebben a javuló gazdasági körülmények mellett a családi és kulturális kapcsolatok is szerepet játszanak.

x x x

Mit tanulhat tehát Németország Lengyelországtól? Thomas Obst szerint rugalmasságot és alkalmazkodóképességet, mert – mint fogalmazott - különösen a digitalizáció tekintetében Németországnak még hosszú utat kell megtennie. Mindenesetre üzenetértéke van annak, hogy a varsói székhelyű Német-Lengyel Ipari és Kereskedelmi Kamara (DPIHK) október közepén olyan üzletember-látogatást szervez a lengyel fővárosba, melynek középpontjában a mesterséges intelligenciával, az adatgazdasággal és a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdések állnak. 

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock