GyártásTrend:  Hogyan lettél logisztikai csoportvezető, mi kellett ehhez és miért ezt a területet választottad?

Sági Erika: 2007-ben érkeztem a Boschhoz, és logisztikai diszponensként, vagyis operatív beszerzőként kezdtem. Pályafutásom során két-három évente új feladatokat kaptam, például a készletkontrolling bevezetését, illetve a gyári leltározást koordináltam, melyek által szélesedett az ismeretem. 12 év logisztika, illetve babázás után, tettem egy kitérőt a kontrollingon 2 és fél évig, majd utána ismét lehetőségem nyílt logisztikai tervezői csoportvezetőként visszatérni. Ez igazi hazatérés volt: a logisztika mindig is közel állt hozzám. Amikor Egerből Maklárra költözött a gyár, másfél évig megbízott logisztikai igazgatóként közel 120 emberért feleltem. Ekkor indítottuk el az elektromos kormánymű szerelését, ami óriási kihívást jelentett, sokat tanultam magánemberként és vezetőként egyaránt. Azóta is úgy érzem, hogy a logisztika az a terület, ahol igazán otthon vagyok, az a terület, amelyre azt tudom mondani, hogy a mai napig töretlenül szeretem. 

GyT:  Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

S.E.:  A logisztikai tervezőcsoportot vezetem, amely 13 főt jelent, ezt a területet szeretem igazán, ugyanis mi vagyunk azok, akik a terméket végig követjük a teljes értékáramban, azaz az alapanyag beérkezésétől a késztermék értékesítéséig. Szoros együttműködés szükséges a termeléssel, minőségüggyel és a fizikai logisztikával, ahhoz, hogy a jó terméket, a megfelelő mennyiségben a vevő által rendelt időpontra biztosítani tudjuk.  Számomra nagyon fontos ez az együttműködés, és a hatékony csapatmunka adja a legnagyobb örömet. 

GyT:   Hogyan zajlik a logisztikai tervezés, amit a csoportod végez?

S.E.:   A vevői lehívások elektronikusan érkeznek hozzánk, ezek adják a kapacitás- és termeléstervezés alapját. Figyelembe vesszük a sorok produktivitását, és a gyártást befolyásoló tényezőket: műszakmodelleket, produktivitást, ünnepnapokat, leállásokat, majd ezek alapján készítjük el a terveket. Ez az alapanyagrendelés inputja. Az aftermarket sajátossága, hogy kis darabszám mellett rengeteg terméket gyártunk – egy sor akár 135 különböző típust is elő tud állítani. Ez bonyolultabbá teszi a tervezést, de éppen ettől izgalmas.

GyT:  Ha ki kellene emelned egy szakmai eredményt vagy kihívást, amire a legbüszkébb vagy, mi lenne az?

S.E.:  A maklári gyár beindítását emelném ki. Új gyártócsarnok épült, ahol a hidraulikus kormányművet váltó elektromos kormánymű gyártását kellett felfuttatnunk. Már az első évben 35 vevői projektet indítottunk. Ezzel párhuzamosan szinte minden héten auditunk volt. Mindez együtt hatalmas kihívást jelentett, de csapatként megoldottuk, és erre a mai napig büszke vagyok.

GyT:  Milyen készségek segítettek a pályád során, és mi az, amit elengedhetetlennek tartasz ehhez a munkához?

S.E.:  Számomra az empátia a vezetői szerep alapja. Úgy gondolom, hogy vezetőként nem csupán a feladatok teljesítéséért tartozom felelősséggel, hanem azokért az emberekért is, akik ezeket elvégzik. Akkor érzem magam valóban jó vezetőnek, ha a csapatom tagjai nemcsak hatékonyan dolgoznak, hanem közben egy támogató és inspiráló közösségben is otthonra találnak. Továbbá az is fontos nekem, hogy mindig folyamatban gondolkodjak: ne csak egy részfeladatot lássak, hanem az egész vállalati működést.

GyT:  Hogyan ösztönzöd és támogatod a csapatodat vezetőként?

S.E.:  Nagyon fontosnak tartom a kétirányú visszacsatolást. Mindenegyes kiértékelésen, transition workshop-on, kérem őket, hogy őszintén mondják el a véleményüket mit várnak tőlem vezetőként, illetve hogy miben elégedettek és miben kérnek többet vagy kevesebbet. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy együtt egy valóban jól működő csapatot tudjunk alkotni.

GyT:  Érezted valaha előnyét vagy hátrányát annak, hogy nőként dolgozol ebben a pozícióban?

S.E.:   Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, de hátrányát soha nem éreztem. Mi már az a generáció vagyunk, ahol ez nem jelenthet megkülönböztetést. A Boschnál 18 éve dolgozom, és mindig egyenrangú félként tekintünk egymásra a kollégákkal nemtől függetlenül. 

GyT:  Milyen aktuális kihívásokkal foglalkozol most?

S.E.:   Mindig nagy feladat egy termék kifutásának kezelése. Ilyenkor a vevői igényeknek megfelelően legyártjuk a szükséges végkészleteket, hogy még hosszú éveken át biztosíthassuk az ellátást. Emellett az egri csarnokunkból költözünk Maklárra, mely előkészülete már több, mint egy éve tart, és maga a költözés is több hónapos projekt: a gépek áttelepítése, újrakalibrálása, és a megfelelő pufferkészletek biztosítása mind óriási kihívás.

GyT:  Miért ajánlanád a logisztikai pályát a pályaválasztás előtt állóknak?

S.E.:  A logisztika azoknak való, akik élvezik a pörgést, és képesek a stresszt hajtóerővé alakítani. Az ilyen habitusú ember mindig talál benne kihívást, így sosem válik monotonná. Ez egy sokszínű, kihívásokkal teli világ, amelyben mindig van új feladat és új sikerélmény. 

GyT:  Milyen terveid, szakmai ambícióid vannak a jövőre nézve?

S.E.:  A vezetői munka soha nem ér véget: egész életünkön át fejlődnünk kell. Számos tréningen vettem részt, és mindig új nézőpontot kaptam még akkor is, ha ugyanazt a témát dolgoztuk fel. Fontosnak tartom, hogy időről időre frissítsük tudásunkat, mert a mindennapi rutin könnyen háttérbe szoríthatja a vezetői eszköztárat az operatív feladatok mellett. Szakmailag most, hogy egy éve visszatértem a logisztikába, jól érzem magam ebben a pozícióban. Szeretném kiélvezni a munkát, valamint a csapatommal közösen elért eredményeket. Jelenleg nincs bennem továbblépési ambíció, úgy érzem, megérkeztem.

GyT:  Hogyan kapcsolódsz ki a munka mellett?

S.E.:  Korábban kutyatenyésztéssel foglakozott a családom, illetve őrző-védő tréningekre jártunk rendszeresen, ami teljesen kikapcsolt. Az igazi egyensúlyt azonban a családommal töltött idő adja: van egy hatéves kislányom, akivel imádunk kirándulni, sétálni, közös programokat szervezni. Ez az, ami feltölt és lendületet ad a mindennapokhoz.