A kék ég és a csillogó szűz hó kontrasztja hívogató. Az oktató elősíeli a tervezett útvonalat, és ezzel lavinát indít el.  A csoport többi tagja pedig tehetetlenül nézi, ahogy a hó betemeti társukat. Bernhard Budaker, a Fraunhofer Gyártástechnológiai és Automatizálási Intézetének (IPA) munkatársa jól ismeri ezt a forgatókönyvet. A kutatók nemrég kifejlesztettek egy új lavinalégzsák rendszert – az ABS Peter Aschauer GmBH részére -, amelyben egy elektronikai egység biztosítja az oktató és társai számára, hogy veszély esetén a hátizsákban elhelyezett légzsák egy távkapcsoló segítségével felfújható legyen. A terméket 2009 decemberében dobták piacra. A lavina légzsákot egyébként már közel 25 éve alkalmazzák, amely eddig egy fogantyú megrántásával volt aktiválható. A légzsák extra mozgásteret ad a többi betemetett személy számára.

 

Problémát jelentett azonban, hogy a síelőknek maguknak kellett aktiválniuk a légzsákot. „Ha a síelő nem észleli időben a lavinát, a légzsák nem segít. A korábbi hátizsákok könnyedén átalakíthatóak” – mondta Bernhard Budaker. Az IPA csoportvezetője és csapata most egy elektronikai rendszerrel és egy új kioldóval szerelte fel az ABS manuális aktiváló rendszerét. Ha meghúzzák a hagyományos aktiváló fogantyút, nyomás keletkezik a csőben, amely kilyukasztja a gázpatront, és ennek következtében felfújódik a légzsák. Az új rendszer pirotechnikai elemek használatával gyújtja meg a gázpatront. Az új elektronikai megoldás lehetőséget nyújt arra, hogy a csoport valamennyi tagja légzsákkal legyen felszerelve. A használatra két opció kínálkozik. Az egyik lehetőség, hogy az oktató aktiválja a csoport többi tagjának a légzsákját is. A másik alternatíva, hogy a csapat minden tagja tudja segíteni egymást veszély esetén. A csoport tagjai ugyanis „átjátszó állomásként” is funkcionálnak a jel továbbításában. Az aktiváló jelnek kb. 350-500 méter távú a hatósugara, de ez a távolság kiterjeszthető.