Továbbra is lehet nevezni az Urban Tech & Smart City Awards 2026 versenyre. A GyártásTrend és a PPH Media által életre hívott verseny hét kategóriában várja azokat a kiemelkedő projekteket, amelyek megmutatják, hogy az okosváros már nem a jövő ígérete, hanem a jelen kézzelfogható valósága.
A részletekről és a jelentkezésről az urbantechawards.hu/ oldalon lehet tájékozódni.
A következő hetekben megszólaltatjuk a szakmai zsűri tagjait, hogy mondják el, mit várnak a versenytől, milyen pályázatokra számítanak, milyen trendeket látnak a saját szakterületükön. Korábban kétrészes cikksorozatban mutattuk be a zsűrit, az I. rész ezen az oldalon, míg a II. rész itt érhető el.
Elsőként Szalai Ádám, az ELTE KRTK okosváros-kutatója válaszolt kérdéseinkre.
Disszertációjában kiemelten foglalkozott a smart city alkalmazhatóságával, különös tekintettel az okosfalvakra. Európai viszonylatban milyen bevált gyakorlatokat lát a kisebb települések vagy nagyvárosi peremterületek digitalizációjára, és milyen típusú – nem feltétlenül csak fővárosi szintű – pályázatokra számít a hazai mezőnyben?
Szalai Ádám: A falvak „okosításának” vizsgálata leginkább a kutatásom földrajzi spektrumának kiszélesítésére szolgált. Úgy gondolom, a kistelepülések esetében még inkább előtérbe kell kerülnie az erőforrásoptimalizációnak. Kisebb léptékű, megosztáson alapuló projektek is életminőség-javulást eredményezhetnek a vidéki népesség számára. Gondolok itt például arra, hogy egy döntően kistelepülések által dominált térségben, ha rendelkezünk adatbázissal a tárgyi eszközállományra vonatkozóan – legyenek azok mezőgazdasági gépek, településüzemeltetéshez használt gépek és eszközök, rendezvényekhez színpadtechnika stb. –, akkor azokat összehangoltan, foglalásos alapon tudnák használni a települések. Jóval méretgazdaságosabb, ha a néhány száz fős települések között folyamatos kihasználtság mellett forognak az eszközök, gépek, mintsem hogy mindenki külön-külön próbálná azokat felvásárolni. Hasonló okos és hatékony megoldás az igényvezérelt közösségi közlekedés megszervezése kisbuszokkal. Továbbá a periférikus helyzetű települések elszigeteltségét jelentősen javítaná a különböző online szolgáltatások kiszélesítése, akár csak online belépési pontokkal, ahol távkapcsolatban szakértők segítenék a digitális ismeretekkel nem rendelkezők boldogulását. Ezek lehetnek az úgynevezett távolsági ügyfélkapcsolati rendszerek.
Kutatóként jó rálátása van a hazai és a nemzetközi folyamatokra. Melyek azok a legfontosabb globális okosváros-trendek (például adatalapú városüzemeltetés, GIS-alapú tervezés), amelyek véleménye szerint jelenleg a leginkább átültethetők a magyarországi társadalmi és gazdasági valóságba, és miben látja a legnagyobb lemaradást?
Szalai Ádám: Már sok, főleg mobilapplikáció alapú megoldás elterjedt Magyarországon is. A fő korlát szerintem a szigorú adatvédelmi előírásoknak való megfelelés, illetve az egyes megoldások kínálata és az azokra való kereslet közötti egyensúly megtalálása. A településfejlesztés során gyakori tapasztalat, hogy a lakókat sokkal „elemibb” szükségletek foglalkoztatják, mintsem hogy vannak-e okos utcabútorok vagy városi turisztikai appok.
A közelmúlt eseményei rávilágítottak arra, hogy energetikához kapcsolódó okosfejlesztésekre igenis szükség lesz: így például adaptív árnyékolásra, ütemezett, valamint távolról vezérelhető világítás ki- és bekapcsolására, sőt a smart city egyik legelső zászlóshajó projektje, az adaptív közvilágítás is még csak kevés helyen biztosított.
Szűk keresztmetszetként én a szervezeti hátteret emelném ki, ami az elmúlt évek centralizációs hulláma miatt függőségi viszonyba került. Az EU-s forrásokra történő fixáció következtében a városok az elnyerhető pályázati források maximálására törekednek, amely az intézményi-szervezeti deficitek miatt nem feltétlenül párosul olyan szakmai tartalommal, ami az okosváros-projektek valódi hasznosulását eredményezné.
Mivel oktatóként és kutatóként is kötődik az agrárföldrajzhoz, illetve a vidékfejlesztéshez, mit gondol: jelenleg melyik hazai iparágban vagy szektorban a legfejlettebbek az okosmegoldások? Mennyire látja érettnek a hazai agrár- és vidéki projekteket arra, hogy technológiai, fenntarthatósági szempontból is felvegyék a versenyt a klasszikus városi smart building vagy mobilitási fejlesztésekkel?
Szalai Ádám: Az agráriumban kifejezetten nagy technológiai fejlődés tapasztalható, és a potenciálok talán még ki sem aknázottak. Ugyanakkor megítélésem szerint ezen a területen hatványozottan észlelhető az üzemméret problémája. Mindemellett nem hagynám szó nélkül a klímaváltozás hatásait sem: hazánkban jócskán vannak olyan területek, ahol az agrártermelés nem technológia kérdése. A természetalapú megoldásoknak és a tájból történő visszavonulásnak is egyre nagyobb teret kell engednünk a jövőben.
Kutatócsoportjával a városi szegénység kérdéskörét is vizsgálják. Mennyire képesek a jelenlegi hazai okosváros-fejlesztések valódi választ adni az életminőség javítására a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok vagy városrészek esetében?
Szalai Ádám: Nem gondolnám, hogy az okosfejlesztések kifejezetten a marginalizált társadalmi csoportokat céloznák, sőt, ez egy gyakori ellenérv, kritika az egész smart city koncepcióval szemben. Ugyanakkor a polgárközpontú okosváros alapeleme a folyamatos partnerségi egyeztetés a különböző társadalmi csoportok között, amire egyre több lehetőség adódik az internetes platformok, illetve a közösségi média által. A közösségi gyűlések, online szavazások, műhelymunkák tovább növelhetik a testreszabott projektek hatékonyságát. Az úgynevezett „taktikai urbanizmus” elvei mentén mikroterekben utcák, épülettömbök, lakóközösségek szintjén kísérleti jelleggel próbálnak ki új megoldásokat a forgalomszervezés, térhasználat területén, de akár szenzortechnológiai tesztelésre is érdemes lenne bevonni helyieket, vagyis először kicsiben kellene próbálkozni.
A versenyre felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek is nevezhetnek. Ön szerint a hazai egyetemi és tudományos szférában születő okosváros-koncepciók eddig mennyire találták meg az utat a piaci megvalósítás, a technológiai szállítók vagy az önkormányzatok felé? Milyen típusú együttműködéseket látna legszívesebben a beérkező pályázatok között?
Szalai Ádám: A nemzetközi szakirodalomban konszenzuálisnak tekinthető az úgynevezett Triple Helix modell, ami röviden azt jelenti, hogy a kormányzati, az egyetemi és a gazdasági szféra közös munkája révén történik meg az értékteremtés. Ezek valóban sokszor eredményesek, magam részéről azt emelném ki – elsősorban a településfejlesztési szempontokat előtérbe helyezve –, hogy a sikertörténetek mögött mindig valós működési modell van. A projektfinanszírozási logikából adódóan gyakran abba futnak bele a városok, hogy egy adott megoldás bevezetésére van forrás/lehetőség, de nincs kiforrva annak működtetése. Szerintem nem általánosságban a smart city-vé válás az üzemméreti probléma, hanem egyes megoldások bevezetése.
Borítóképünk illusztráció, fotó: Adobe Stock
