A bór a tengervíz természetes összetevője. Óriási hátránya, hogy a hagyományos sótalanító szűrőkön való áthaladásakor mérgező szennyezőanyaggá válik az ivóvízben. A tengervíz bórszintje gyakran meghaladja az Egészségügyi Világszervezet biztonságos ivóvízre vonatkozó határértékeit, és számos mezőgazdasági növény tűrőképességét. A bór kivonása a tengervízből azért nehéz, mert a vízben elektromosan semleges bórsav formájában van jelen, így áthalad a töltött részecskék taszítására tervezett membránokon, szűrőkön. 

Természetesen erre is van megoldás, csak éppen nagyon drága. A sótalanító üzemek általában valamilyen bázis anyagot használnak, hogy a bórsavat negatív töltésűvé alakítsák. Miután ezt a töltött bórt a fordított ozmózis második lépése során eltávolították, a bázist savval semlegesítik. Ezeknek az egyéb eljárásoknak a költségei azonban nagyon megnőnek.

Az új berendezés a molekulák ionokra bontásával távolítja el a bórt a sótalanított vízből. A fejlett elektródák hatékonyan távolítják el a bórt azáltal, hogy oxigéntartalmú struktúrákkal bélelt pórusokban zárják be, amelyek kifejezetten a bórt kötik meg, miközben más ionokat átengednek. A bór eltávolítása után a hidrogén- és hidroxidionok újra egyesülnek, és semleges, bórmentes vizet hoznak létre, fenntartható és hatékony módszert kínálva a sós víz sótalanítására. 

Az eszköz csökkenti a tengervíz sótalanításának kémiai és energiaigényét, jelentősen javítva a környezeti fenntarthatóságot és akár 15 százalékkal csökkentve a a vízátalakítás költségeit. A kutatók szerint a nagyszabású sóbontók, mint például a San Diegó-i Claude „Bud” Lewis Carlsbad sótalanító üzem, évente több millió dollárt takaríthatnak meg az új módszerrel.

Forrás: Interesting Engineering

Borítókép: University of Michigan