Az acélgyártás több évezredes múltra tekint vissza. Célja, hogy a vas egyes tulajdonságait, keménység, rugalmasság, hajlékonyság, szilárdság, hőállóság, savállóság, korróziómentesség javítsák. Kiinduló anyaga a nyersvas, amelyet megolvasztanak, a fölösleges kísérőelemeket kiégetik, ezután – az elvárt tulajdonságok kialakulását segítő – hasznos elemekkel ötvözik, majd a folyékony acélt kristályosítják.

A kohászat történetében forradalmi változást hozott a Siemens-Martin-féle eljárás, amelyet Pierre-Emil Martin francia mérnök szabadalmaztatott, a Siemens név a német Carl Wilhelm Siemens által kidolgozott tüzelési rendszerre utal. Martin eredetileg a kavaró acélgyártáson akart javítani. A 18. század végétől ismert módszer szerint lángkemencében, hosszú vasrudakkal keverték az olvadt nyersvasat (innen az elnevezés), amely így újabb és újabb felületen érintkezett a fölötte elvezetett oxigéndús, kőszén elégetéséből származó füstgázzal, s kiégett belőle a szén, a szilícium és a mangán.

Martin teknő alakú kemencében olvasztotta meg a nyersvasat, majd gázlángot vezetett el a folyamatosan megújuló nyersvasfürdő fölött, hogy kiégesse a fölösleges kísérő elemeket. A megolvasztott nyersvas nem érintkezik közvetlenül az égő tüzelőanyaggal, csak az égésből származó forró lángokkal, amelyek a nyersvasat, ócskavasat és salakképző adalékot tartalmazó kemencetérre hatnak. Az acélt folyamatosan lehet csapolni. A megfelelő hőmérséklet biztosítása céljából vásárolta meg Siemens váltakozó lángjárású, regeneratív tüzelési módszerének szabadalmát.

A gyártási folyamat két lépcsőből áll: egy frissítő (oxidáló) és egy kikészítő (redukáló) szakaszból, ahol az oxidálódott vas visszaredukálását végzik. Siemens-Martin módszerrel gyártott acélt először 1864-ben csapoltak, az első ilyen rendszerű acélművet 1868-ban állították fel Angliában. A magyar kohászat első Siemens–Martin-acélművét 1876-ban Resicán állították üzembe, Diósgyőrben 1879-ben csapoltak először Siemens-Martin kemencéből. Ózdon 1903-ban épült Martin-acélmű.

Az eljárás nagy előnye volt, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhattak, és igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani. A Martin-acélgyártás egy évszázadig uralta az acélkohászatot, de az oxigénes konverteres eljárások előretörése nyomán visszaszorult, napjainkra gyakorlatilag megszűnt.