Noha még nincs 40 éves, máris egy nemzetközi vállalat legmagasabb pozícióját tölti be. Van még miért küzdenie a karrier terén?
A titulusnál sokkal fontosabb számomra az, hogy olyan pozícióban legyek, amelyben nemcsak jó eredményeket tudok elérni, hanem kihívások is várnak és új dolgokat tanulhatok. Mérnöki végzettségemnél fogva szeretem az újításokat, az újdonságokat keresni, az ABB pedig nagyon is innovatív vállalat, ami rendkívül ösztönzően hat rám. Talán nem véletlen, hogy már 15 éve dolgozom a cégnél. Az igazat megvallva, meglepett, amikor tavaly nyáron felkértek, hogy legyek a magyarországi részleg vezetője. Nem nagyon gondoltam rá ugyanis, hogy három kislányommal és a férjemmel elköltözzem az otthonunkká vált Svájcból, ahol hét évet töltöttünk.
Mi győzte meg mégis arról, hogy feladja addigi életét, és Budapestre települjön a családjával?
Érdekesnek és izgalmasnak találtam a lehetőséget, hogy valami újba és teljesen ismeretlenbe vághatok bele. Ráadásul a munka remekül illeszkedett az elvárásaimhoz. Fontos volt az is, hogy Európában maradjunk, mert így viszonylag közel lehetünk szülőhazámhoz, Finnországhoz, ahova minden nagyobb ünnepkor hazautazunk.
Ami a kihívásokat illeti, az már csak hab volt a tortán, hogy egyáltalán nem voltam képben Magyarország kapcsán. Ezt a hiányosságomat úgy igyekeztem orvosolni, hogy felhívtam néhány ismerősömet, akik már dolgoztak magyarokkal, és kifaggattam őket a tapasztalataikról. Pozitív beszámolóik, az internetről szerzett információk, no meg persze a férjemmel folytatott „tárgyalások” segítettek meghozni ezt a döntést.
Noha még csak nyolc hónapot töltött Magyarországon, talán ez is elég volt arra, hogy saját tapasztalatai is legyenek az itteni viszonyokról. Mennyire voltak helytállóak az előzetes információi?
Alig vártam, hogy megkóstolhassam a magyar borokat, amelyekről sok jót hallottam, külföldön azonban szinte lehetetlenség beszerezni. Nem csalódtam, így amióta Budapesten élünk, gyakran kerül az asztalra a nedűből, csakúgy mint az erős paprikából, amivel megtanultam csínján bánni. Ami pedig a magyarokat illeti: saját bőrömön tapasztaltam, hogy valóban barátságosak és vendégszeretők.
Nagyban segítette a beilleszkedésemet, hogy az első hetekben mindenki figyelt rám és arra, hogyan alakulnak a dolgaim. Megkönnyítette a helyzetemet az is, hogy a magyar és a finn néplélek közel áll egymáshoz. A híresen nyitott amerikaiakhoz képest például mindkét nemzet fiai jóval zárkózottabbak, amit azzal magyarázok, hogy nem akarnak rögtön beleugrani az ismeretlenbe. Amíg elemezgetik a helyzetet, addig megtartják a két lépés távolságot. Abban is hasonlítanak a magyarok a finnekhez, hogy rendkívül innovatívak és jól lehet velük csapatban dolgozni.
Nemcsak karakterében, de nyelvében is rokon a magyar és a finn nép. Lehet ezzel élni, ha az ember meg akar tanulni magyarul?
Egyelőre nagyon keveset beszélek magyarul, de a két nyelv rokonságának, a nyelvszerkezeti hasonlóságoknak köszönhetően valóban könnyebben megértem a nyelvtant. Ennek ellenére lassan haladok, mert– az egyébként a finn nyelvben sem teljesen ismeretlen – toldalékolás bonyolultsága miatt nem egyszerű felépíteni a háromnál több szóból álló mondatokat. A fejlődéshez több időt kellene nyelvtanulásra fordítani, de a család és a munka mellett ez nehezen kivitelezhető.
Cégvezetőként, és nem mellesleg háromgyermekes édesanyaként nem csoda, hogy nincs ideje elveszni a magyar nyelv rejtelmeiben. Hogyan tudja összeegyeztetni a gyereknevelést és a karriert?
Folyamatos zsonglőrködéssel. Egy efféle helyzetre minden családnak egyedi megoldásai vannak, univerzális recept nem létezik. Számomra a legfontosabb az, hogy mind otthon, mind pedig az irodában jól érezzem magam. Ezt az egyensúlyt azonban csak kemény küzdelem árán lehet elérni. Az egyik titok, hogy ki kell alakítani egy olyan otthoni működési rendet, amely lehetővé teszi, hogy a család mellett a karrier is működjön.
Alapszabály, hogy reggelinél és vacsoránál együtt a család. Mindehhez korán kell indítani a napot, a családi reggeli után, nyolc óra körül már az irodában vagyok, így hatkor befejezhetem a munkát. Szerencsém van, mert a férjem főállású apaként otthon tud maradni a gyerekekkel, így a munkában sok mindent el tudok érni, ami nélküle nem menne.
Az efféle családmodell Magyarországon azért még ritkaságszámba megy. A város kínálta kulturális lehetőségek kiaknázására is marad így idejük?
Budapest alaposabb felfedezésére sajnos nagyon kevés idő marad. A lakásunk és a munkahelyem környékén kívül csak a Margitszigetet ismerem tüzetesebben, mert ebédidőben ott szoktam futni. Ha mégis akad egy kis szabadidőnk, akkor a férjemmel elmegyünk vacsorázni, de kulturális téren van mit pótolnunk. Azt viszont többször tapasztaltam, hogy esténként, a Lánchídon sétálva, a kivilágított város képében Európa legszebb panorámájában lehet gyönyörködni.
| Tanja Vainio |
A cégvezető a Tamperei és az Észak-Rajna-Vesztfáliai Műszaki Egyetemen is gépészmérnöki diplomát szerzett, majd tanulmányait az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetemen ellátási láncokra specializált általános mérnöki karán bővítette. Felsőfokú tanulmányai végére az Egyesült Államokban pontot tett, miután általános üzleti tudományokból szerzett MBA képesítést. Ha idejét nem ötéves ikerlányaival, illetve kétéves kislányával tölti, akkor leginkább a margitszigeti futópályán rója a köröket, úszik vagy golfozik. Az olvasás és a kézművesség mellett már tinédzser korában is rajongott a mozgásért, akkoriban még baseballozott is. |

Pozitív gondolkodású, előre tekintő, keményen dolgozó – jellemzi magát az automatizálási és energetikai területen vezető ABB magyarországi leányvállalatának irányítását tavaly augusztusban átvett, a finnországi Kauhajokiban 1974-ben született Tanja Vainio.