A NASA sikeresen tesztelte a Holdon azt az elektromos erőteret (EDS), amely megvédi az űrhajókat a pusztító holdporral szemben. Égi kísérőnk felszíne ugyanis nagyon poros, ami a mikrometeorit-becsapódások és a víz hiánya miatt az évmilliárdok alatt cakkos, borotvaéles formájú lett. Ráadásul a kozmikus sugárzás következtében minden egyes részecske elektrosztatikus töltést kapott.
Az eredmény egy tapadós, szénszerű por, amely bevonja az űrruhákat, lencséket, tömítéseket és egyéb felszereléseket. A probléma az 1960-as évek első holdraszállási küldetései óta jelen van: az Apollo űrhajósai úgy tértek vissza a holdkompba, mint a szénbányászok, mivel a por mindenüket belepte. A holdpor zavarta a berendezéseket, tönkretette az érzékenyebb alkatrészeket, és Neil Armstrong és társai tüdejének sem tett jót.
Ennek leküzdésére a NASA kifejlesztette az EDS-t, amely apró elektródák mintázatát használja, amelyek egy kilowattos nagyságrendű, nagyfeszültségű váltakozó áramú jelet vezetnek fázisos sorrendben. Ez a váltakozó elektromos mező úgynevezett dielektroforetikus erőket hoz létre, amelyek a port taszító mozgó hullámokat generálnak. A fázismintasorozat beállításával a por a kívánt irányba mozgatható, és mintegy láthatatlan kéz által eltakarítható.
Az eredmény egy mozgó alkatrészek nélküli rendszer, amely folyamatosan vagy időszakosan képes kopás nélkül eltávolítani a port az optikákról, napelemekről, űrruhákról, napellenzőkről, vizorokról, radiátorokról, ablakokról és más felületekről.
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
