A jelen gazdasági helyzetet szakemberek szeretik válságként emlegetni, de amit mi tapasztalunk, az inkább egyfajta globális, de legalábbis az európai szegmensre biztosan jellemző tanácstalanság. A Loschán Kft. elmúlt 30 éve során már sok mindent láttunk, de azokra a helyzetekre kézenfekvőbb volt a magyarázat. Most sem az építőipar, sem az autóipar ‒ mondjuk így ‒ nem vágtat különösebben, és ez a teljes acéliparra hatással van ‒ foglalta össze az ágazati helyzetet Loschán Csaba és Loschán Péter, a két tulajdonos. Eddig még voltak kivételezett helyzetben lévő cégek, amelyeknek volt különleges termékük, illetve a végén kapcsolódtak be egy-egy folyamatba, de mostanra ők is érzik a változást. A hozzánk hasonló szerkezetépítőknek már tavaly feltűnt, hogy mi várható.

Kisebb szériaméret, nagyobb gyártói kreativitás

A csökkenő szériaméret persze nem véletlen. A nagy sorozat a szakmánkban nagyjából az autóiparral és ritkábban az építőiparral egyenlő, ezeknek a megrendelőknek lehetett egy-egy alkatrészt nagy darabszámban, csak bizonyos készültségi fokig gyártani. Ennek megfelelően a szolgáltatással kapcsolatos elvárások is átalakulóban vannak. Gyakran még a nagyobb sorozatok is úgy indulnak, hogy először nekünk, szolgáltatóknak kell kitalálni a „terméket”, az igények alapján, mert a mérnöki, tervezői munka egyre felszínesebb. Nyilván nem arról van szó, hogy ne lenne képes a szakember átgondolt, gyártásra kész terveket készíteni, hanem hogy erre nincs ideje, vagy nem várják el tőle. E tekintetben egyébként nincs különbség a kül- és belföldi megrendelések között. A tervek zömében, amit kapunk, nem stimmelnek a furatpozíciók, olyan hajtások, marások szerepelnek, amit a gyakorlatban nem lehet megvalósítani. Néha tervnek sem lehet nevezni az inputanyagot: készítettünk már nagy méretű munkadarabokat 200-as sorozatban egy kézzel skiccelt papírfecni alapján, pontosabban ennyit kaptunk a megrendelőtől, majd minden mást magunk állítottunk elő, folyamatosan egyeztetve, megismerve a feladatot. A Loschán Kft. annak idején kisipari munkákkal indult, a gépparkunk, szakembergárdánk elég sokrétű, ezért ez nekünk nem idegen, megvan házon belül a tudás. Más iparági szereplőknek azonban szokatlan lehet ez a hozzáállás, és persze nagyon más a ráállás költsége egy egyedi „alkotásnál” és egy jól megtervezett, akár prototípussal megtámogatott sorozatnál. 

Utóbbi is nagyon népszerű egyébként. Divatos szóval nevezhetjük mi is reverse engineereingnek, de lényegében a megrendelő ad egy mintadarabot azzal, hogy „ebből kérek még 50-et”, majd, ha elfogadja az árat, akkor a kiajánlott időben megkapja ezeket, és semmi más nem érdekli. Ez nekünk kedvező, másoknak azonban fejtörést tud okozni.

A komplex szolgáltatás a cél

Ma tehát a lemeztől, zártszelvénytől kell eljutni az elvárások szerint a szerelt, felületkezelt szerkezetig, mégpedig házon belül, ugyanis a beszállítók egyre nagyobb kockázatot és költséget jelentenek. Ha például külsős céggel festetem az elkészült munkadarabot, akkor ki vagyok szolgáltatva az ő kapacitásainak, minőségének és időbeosztásának. Ezzel elnyújtom a saját vállalási határidőmet, miközben a terméket csomagolom és odaszállítom, ők kicsomagolják, lefestik, újracsomagolják és visszaszállítják, ami még akkor is erőforrást igényel, ha a szomszéd településen dolgoznak; az ehhez fűződő költségek nagyon megemelkedtek.

Napjainkban tehát a spektrum szélesítése a cél, a megrendelők egyre nagyobb hozzáadott értéket szerveznek ki. Egyre ritkább, hogy van egy megbízásom több évre előre, és van hozzá egy stabil partnerem, így hátradőlhetek. Ennek megfelelően a vállalkozások közül mindenki egyre több munkafázist szeretne vagy kénytelen házon belül tartani, miközben az ezzel járó beruházásokkal nagyon óvatosnak kell lenni, mert jelen pillanatban nincs rájuk támogatás, az egyes megbízások kifutása pedig bizonytalan. Megoldásként marad a lízing, de a túlzott optimizmus, az öles léptek ott is hamar gondot okozhatnak. Volt, hogy az ötlettől a prototípusig kitaláltuk a terméket, de a szériára szóló megrendelést már elvitték máshova. Egyébként a széria is viszonylagos. Ha egy 3 tonnás, összetett szerkezetről van szó, akkor 3-4 darab is tekinthető szériának, míg egy 20 g-os kis eszközből akár ezreket lehet ugyanazzal a lendülettel gyártani, azonos haszonnal.

Proaktív ügyfélkezelés és konzervatív gazdálkodás

A magyar vállalkozások helyzete egyébként elég speciális, jórészt a korábbi időszakok uniós támogatásai miatt. Mindenki igyekezett ezekkel drága, nagy gépeket, például lézervágókat beszerezni, így sok területen jelentős túlkapacitások alakultak ki, ezek pedig a vázolt helyzetben még inkább kényelmetlenné válhatnak. Ha tippelni kellene, azt mondanánk, hogy az előttünk álló időszak jelentősen megszűri majd a fémipari vállalkozásokat. Korábban kis túlzással bárki bármit csinált, volt munkája. Ez most a mi szempontunkból kínálati piacba fordult, igen éles versennyel, amit nem tompítanak az uniós pályázatok. A három kulcselem tehát ahhoz, hogy egy fémipari cég prosperáljon a következő, nem tudni, milyen hosszú időszakban: a szolgáltatásportfólió óvatos szélesítése, a konzervatív gazdálkodás és a proaktív ügyfélkezelés, amelynek során igyekszünk minél több munkafázist levenni a megbízók válláról ‒ vélik a Loschán fivérek.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin április - májusi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.