A MOL Talks legújabb epizódjából kiderül, milyen gazdasági logika húzódhat az amerikai lépések mögött, miért stratégiai kérdés a nehéz kőolaj, és hogyan változhat az OPEC mozgástere egy gyorsan átrendeződő, mégis törékeny világpiacon.
Tartalékok és kitermelési ütem: két teljesen eltérő pálya
Az Egyesült Államok ma a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, ugyanakkor a becsült készletei jóval szerényebbek, mint több közel-keleti és dél-amerikai szereplőé. A legfrissebb nemzetközi statisztikák alapján az amerikai kőolajtartalékokat nagyjából 50-70 milliárd hordóra teszik, miközben a napi kitermelés már eléri a napi 13,5 millió hordót.
„Ha ezt 365 nappal felszorozzuk, az nagyjából 4,8–5 milliárd hordó egy évben, ami azt jelenti, hogy ha Amerika tartani akarja ezt a termelési szintet, akkor körülbelül 14 évnyi tartaléka van. Ehhez képest Venezuela akár 1500 évig is képes lenne termelni, igaz, hogy jelenleg sokkal alacsonyabb a kihozatala” – mondta Horváth Ágnes.
Venezuela esetében a becsült készletek nagyságrendje 300 milliárd hordó körül alakul, a világ összes olajtartalékának nagyjából a 17 százaléka – ez még akkor is komoly érték, ha a számok egy része vitatott. Irán hozzávetőleg 200 milliárd hordós tartalékkal rendelkezik, Szaúd-Arábia pedig nagyjából 270 milliárd hordóval. A két, szankciókkal sújtott ország, Venezuela és Irán együttesen a globális kőolajtartalékok jelentős részét adja, miközben a tényleges kitermelésük messze elmarad a potenciáljuktól.
A beszélgetésben elhangzik: Venezuela jelenlegi termelése a világkínálat körülbelül egy százalékát teszi ki, ami éles ellentétben áll a tartalékok nagyságával. Ráadásul ennek felfuttatása nem rövid távú kérdés: Horváth Ágnes szerint az ország olajipari infrastruktúrája az elmúlt években jelentősen leépült, és újjáépítése inkább évtizedekben, semmint hónapokban mérhető.
A nehéz kőolaj szerepe és a mexikói-öbölbeli finomítók igényei
Venezuela és Irán nemcsak tartalékaik nagysága miatt érdekesek, hanem azért is, mert kőolajuk jelentős része a nehéz, illetve extra nehéz kategóriába tartozik. Ez a típusú olaj eltér a könnyebb, folyékonyabb minőségektől, és a kitermelése, valamint a feldolgozása is összetettebb technológiát igényel.
„A venezuelai Orinoco-öv alatt döntően extra nehéz kőolaj található. Ez nem egy folyékony anyag, hanem inkább sűrű, kocsonyás, ragadós massza. Ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen termelni, először 4-5 napon keresztül gőzölni kell a rezervoárban. A felszínre hozatal után ezt az anyagot kondenzátummal és naftával kell hígítani ahhoz, hogy szállítható legyen. Ezért még a finomítás előtt minőségjavító, upgrading egységekre van szükség, amelyek jellemzően a mezők mellett, amerikai tulajdonban működnek” – mondta Horváth Ágnes.
Mindez azért bír piaci jelentőséggel, mert az Egyesült Államok mexikói-öbölbeli finomítóinak jelentős része kifejezetten nehéz kőolaj feldolgozására van optimalizálva. Ezek a kapacitások nem tudnak korlátlanul könnyű olajra átállni, így strukturális igény mutatkozik a megfelelő minőségű alapanyagra. Horváth Ágnes kiemeli, hogy bár Venezuela teljes termelése alacsony, a globális nehézolaj-kínálaton belül a részesedése így is közel 10 százalék, Iránnal együtt pedig a világ nehéz kőolajtermelésének akár 25-30 százalékát is adhatják. Ez magyarázza, miért jelenik meg újra és újra Venezuela az amerikai energiapolitikai gondolkodásban, különösen akkor, amikor a hazai könnyűolaj kitermelés magas, de a finomítói struktúra továbbra is igényli a nehéz olajat.
Kína, exportirányok és a készletépítés jelei
A MOL szakértője rámutat, hogy Venezuela exportjának mintegy 80 százaléka jelenleg Kínába irányul, ami napi 500-600 ezer hordót jelent. Irán ennél is nagyobb mennyiséget, napi 1,8-2 millió hordót szállít a kínai piacra. Ezek a volumenek érdemben hozzájárulnak ahhoz, hogy Kína stabilizálni tudja az ellátását, miközben a szankciók miatt jelentős árkedvezménnyel jut hozzá a kőolajhoz. „Kína ugyanakkor az elmúlt időszakban összességében növelte az importját. Ezek a szállítások nem más beszállítók rovására jelennek meg, hanem addicionális mennyiségként, ami arra utal, hogy készleteket halmoz fel. Ez akár egy jövőbeni blokádra vagy nagyobb geopolitikai sokkra való felkészülésként is értelmezhető” – mondta Horváth Ágnes.
A venezuelai hordók esetleges átirányítása az Egyesült Államok felé Kína számára kellemetlen lenne, de nem kritikus. Ugyanakkor globális szinten újraelosztaná a keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.
OPEC, amerikai befolyás és a szankciók okozta törékeny egyensúly
Az OPEC és az OPEC+ országai jelenleg a világ kőolajkínálatának nagyjából felét kontrollálják. Venezuela alapító tagja a szervezetnek, ami különleges helyzetet teremt egy olyan forgatókönyvben, ahol az Egyesült Államok növelni tudja a befolyását a venezuelai olajipar felett. Horváth Ágnes szerint több elméleti lehetőség is felmerülhet: az egyik, hogy amerikai képviselők jelennek meg venezuelai oldalon az OPEC-tárgyalásokon, a másik, hogy Venezuela akár el is hagyhatja a kartellt. Bár egyik forgatókönyv sem biztos, mindkettő érzékenyen érintheti az OPEC konszenzusra épülő működését.
Forrás: MOL
