Az autonóm gyártóegység, más néven az autonóm csapat a Toyota építőkövének számít. Ez az önmagát irányító, kiemelkedő kompetenciákkal rendelkező, 6-8 dolgozóból álló csoport egyfajta cég a cégben, amely céltudatosan tökéletesíti önmagát és környezetét, minden külső irányítás vagy behatás nélkül hatékonyan fejleszti a minőséget, és csökkenti a gyártási költségeket. A csoport koordinálását egy tapasztalt és a többiek által elfogadott dolgozó végzi, aki „primus inter pares” módján részt vesz a napi munkavégzésben, de elősegíti a csapatot alkotó egyének személyes fejlődését is.

Egy ilyen csapat gyakorlati kialakításához először is le kell számolnunk a dogmával, miszerint a probléma a dolgozók negatív hozzáállásában gyökeredzik, és ezért ahhoz, hogy a viselkedésükben változást érjünk el, először a hozzáállásukat kell átformálni. A valóság az, hogy a környezetük hatására alakítanak ki a dolgozók egy bizonyos viselkedési formát, és ez a viselkedési forma alakítja gondolkodásmódjukat, hozzáállásukat. Néhány szemléletes példával élve: egy rendezett parkban jobban odafigyelünk a tisztaságra, amíg egy elhanyagolt környezetben hajlamosabbak vagyunk magunk is eldobni a szemetet. Vagy miért van az, hogy az orvosi rendelőben vagy a könyvtárban automatikusan suttogva beszélünk, a piacon pedig mindenki kiabál?

A csapatformálás feltételei

Az „átformáláshoz” tisztában kell lennünk azzal, hogy az emberek hogyan alakítják ki a viselkedésüket. A megértés legegyszerűbb módja, ha a gyermekek korai életkorban történő viselkedéselsajátítását vesszük alapul. A gyermek, mivel alapvetően – életkorából kifolyólag – nincs emléke, kialakult viselkedésmintája bizonyos váratlan szituációkban, két forrásra hagyatkozik. Egyrészt empirikusan gyűjt tapasztalatokat tettei következményeiről, és ez alapján dönti el, hogy később hasonló szituációkban hogyan viselkedjen: ha megégeti a száját a forró étellel, következő alkalommal már elővigyázatos lesz. Másrészt a szülők reakcióját figyeli, és az ő mintájukat követi: például ha a szülő nem fél a repüléstől, nagy valószínűséggel a gyerek lemásolja ezt a viselkedésformát, és örömmel várja az utazást. Ez nem változik felnőttkorban sem. Az empirikus úton történő tanulás megmarad, de a szülő szerepét átveszi a munkahelyi felettes vezető, akinek tudatosan vagy tudat alatt folyamatosan próbálunk megfelelni.

Ahhoz tehát, hogy az önállóságukhoz ragaszkodó, korlátozottan együttműködő dolgozók csoportjából egymást elfogadó és együttműködő, az egyénekből fakadó lehetőségeket megsokszorozó autonóm csapatot képezzünk, két dologra van szükség: * a közvetett és a közvetlen munkakörnyezet megváltoztatására, valamint * vezetői példamutatásra.

Mi kell a sikeres működéshez?

A pozitív viselkedésformákat kialakító környezet megteremtésére számos eszközt ismerünk: többek között az 5S, a standardizálás és a vizuális management is ezek közé tartozik, mégis sokszor szembesülnünk kell azzal, hogy ezek az eszközök önmagukban nem hozzák az elvárt eredményeket, vagy egyáltalán nem működnek. A működőképesség kulcsa – ahogyan azt a  Toyota már korán felismerte – az autonóm csapat vezetőjének (vagy ahogy ők nevezik, a hanchónak) a kezében van. A hancho példamutatása elengedhetetlen a céges kultúraváltásban és a pazarlások elleni küzdelemben. Szerepe nem más, mint azoknak az eszközöknek a megértése és a mindennapi használatba való beültetése, amelyek a lean szakemberek és a vezetőség által bevezetésre kerülnek. Ezért az első kérdés, amit fel kell tennünk, hogy vajon kollégáink, és elsősorban a műszakvezetők és csoportvezetők, megfelelő ismeretekkel rendelkeznek-e ezekről az eszközökről, tisztában vannak-e a számukra nyújtott hasznukkal, és vajon képesek-e használni azokat mindennapi munkájuk során.

Összegezve az eddigieket, az autonóm csapat sikeres működése alapvetően két pillérre épül: az egyik a megfelelő eszközök bevezetése a modern munkakörnyezet kialakítása érdekében, a másik pedig a hancho felkészítése jövőbeli szerepére és az új eszközök használatára. E kettő közül egyik sem létezhet a másik nélkül, próbálkozásaink csak tiszavirág-életűek lesznek, ha nem fektetünk egyformán a munkakörnyezet- és a dolgozók képességeinek fejlesztésébe.