Nem titok, hogy a kínai nagyvárosok jelentős részét csakúgy fojtogatja a légszennyezettség. A lakosságnak gyakran már ahhoz is maszkot kell viselnie, ha csak rövid ideig kimerészkedik az utcára, és a fullasztó szmog rendkívül negatív hatást gyakorol az emberek születéskor várható élettartamára.

A kínai kormány 2014-ben éppen ezért üzent hadat a légszennyezésnek, és bizonyos nem régen napvilágot látott adatok alapján úgy tűnik, nyerésre áll.

Michael Greenstone professzor, az Energiapolitikai Intézet (Energy Policy Institute) munkatársa szerint az elmúlt négy évben a levegő szennyezettsége a kínai metropoliszokban átlagosan 32 százalékkal csökkent, és egyes nagyvárosokban még nagyobbat zuhant a mérték.

A visszaesés a kínai kormány szigorú környezetvédelmi politikájának köszönhető, melynek keretében megtiltották az új szénerőművek létesítését, a meglévőket a károsanyag-kibocsátásuk csökkentésére kötelezték, a gépjárműforgalom szintjét leszorították, illetve több acélművet és szénbányát is bezárattak.  Az intézkedések nyomán az atmoszféra szennyezettségéért leginkább felelős finomrészecskék száma drasztikusan csökkent. Néhány metropoliszban mellbevágó mértékben tisztult a levegő.

Pekingben például 35 százalékkal csappant meg a szálló por mennyisége, de Sicsiacsuangban 39 százalékkal zsugorodott az arány.

Mondjuk e két város ügyét prioritásként is kezelte a vezetés, és például a fővárosban több mint 120 milliárd dollárt (mai áron nagyjából 30 ezermilliárd forintot) fordított a levegő „kipucolására”.

A New York Timesban közzétett egyik elemzés szerint, ha Kína képes lesz tartani az ütemet, polgárainak születéskor várható átlagos élettartamát akár 2,4 évvel is meghosszabbíthatja.

A legintenzívebben tisztuló városokban a plusz öt esztendő sem elképzelhetetlen.