Az előreláthatólag 2020-ra elkészülő csatorna 278 kilométer lesz, és több mint háromszor olyan hosszú, mint a panamai. A Csendes-óceánt a Karib-tengerrel összekötő csatorna megépítésének költsége a becslések szerint 50 milliárd dollárra, azaz 12 900 milliárd forintra tehető.
A közlekedési korridor kiépítésének ötlete már 1823-ban felmerült, amikor ebben az évben megalapították Guatemalaváros központtal a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaságot. (A República Federal de Centro América helyén jelenleg Honduras, El Salvador, Costa Rica, Nicaragua és Guatemala országokat találjuk.) Az RFCA bár már 1830-ban feltérképeztette a 278 kilométer hosszú útvonalat, a csatorna finanszírozását magára vállaló Egyesült Államok a politikai instabilitás, a korrupció és Brit Honduras (a későbbi Belize) hasonló csatornaépítési szándéka miatt nem mert belevágni a projekt kivitelezésébe.
Washington félelme csakhamar valósággá vált, amikor Nicaraguában polgárháború tört ki, hogy az ország saját jogán önálló köztársaság lehessen. Attól függetlenül, hogy 1899-ben az Egyesült Államok kormánya úgy látta, hogy a leendő transzatlanti csatorna kivitelezése sokkal olcsóbb lenne (40 millió USD) az akkor még francia érdekeltségű Panamán keresztül átvezetni, mint a nicaraguai San Juan határfolyón (138 millió USD), Washington a későbbiekben is fenntartotta igényét a második csatornára.
Ennek érdekében 1909-ben az Amerikai Egyesült Államok politikai támogatást nyújtott a Zelaya elnök ellen lázadó konzervatív erőknek. 1909-ben Zelaya parancsára kivégeztek 500 lázadót, köztük két amerikait. Erre november 18-án Washington hadihajókat és tengerészgyalogosokat küldött a térségbe, akik nemcsak megszállták ekkor Nicaraguát, hanem 1933-ig ki sem mozdultak a közép-amerikai országból. Az amerikai agressziónak köszönhetően 1914-ben aláírták a Bryan-Chamorro szerződést, amely a tervezett csatorna övezetét amerikai ellenőrzés alá helyezte.
1927-től 1933-ig Augusto César Sandino tábornok partizánharcot folytatott a konzervatív rezsim és a harcokba egyre jobban belesodródó amerikai kormányzat ellen. Végül az amerikaiak kompromisszumra kényszerültek és 1933-ban elhagyták az országot, ám egy ügyes szerződésnek köszönhetően 99 évre bebiztosították magukat: 1914-ben ugyanis hiába nyitották meg amerikai pénzből a Panama-csatornát, az 1916-os Bryan-Chamorro szerződés értelmében Washington a nicaraguai területet is megszerezte 3 millió dollárért.
A ratifikáció szerint a Kongresszus az itt székelő vállalatok számára nemcsak adómentességet, a Corn-szigetek 99 éves használatát, hanem a Fonseca-öböl haditengerészeti bázis megépítésének jogát is megkapta. Ez a bérleti jog járt le 2013-ban. A Nicaraguai Országgyűlés idén nyáron 50+50 évnyi koncessziót adott a hongkongi székhelyű kínai Nicaragua Canal Development Investment Company (HKND Group) társaságnak, hogy 50 milliárd dollárból felépíthesse a régóta dédelgetett vízi útjukat.
Az építkezés 40 ezer embernek ad majd munkát a tervek szerint a következő 11 évben. Nicaragua a csatorna megépítésétől azt várja, hogy Közép-Amerika leggazdagabb országává válik. – December 22-én a nicaraguaiak évszázados álma kezd valósággá válni – mondta a csatorna bizottság és a HKND csoport szóvivője. A projekt műszaki, pénzügyi és környezeti megvalósíthatósági tanulmányai nem nyilvánosak. Ennek ellenére az már tudható, hogy a panamai korridorral ellentétben a 278 kilométer (a Nicaragua tó nélkül 172 km) hosszú nicaraguait nemcsak maximum 65 ezer tonnás hajók használhatják majd, hanem akár 250 ezer tonnásak is.
Az útvonalat a Brito folyó torkolatától Közép-Amerika legnagyobb édesvízi taván, a Nicaraguán húzták meg a Punta Gorda folyón keresztül a Karib-térségig. A tervek szerint a csatorna 230 és 520 méter széles, és 27,6 méter mély lesz. Dong Yung Song kínai főmérnök szerint a csatorna hajózhatósága érdekében egy 400 négyzetkilométeres mesterséges tavat is létrehoznak majd az ország közepén. Ez a tó lesz majd hivatott az árhullámok levezetésére is. A korridor végeinél kialakítandó két mélytengeri kikötőt két koreai cég a Dongmyeong Engineering & Architecture Consultants (DMEC) valamint az Ox Investment építi majd fel a Monkey Point és a Karib-tenger partján.
Az építkezés ellen több ezer, a csatorna végleges nyomvonalán élő farmer, őslakos és természetvédő tüntetett az utóbbi hónapokban. Környezetvédők szerint aggályos az is, hogy a Karib-tengeren nagyon aktív a vulkáni tevékenység, a Momotombo vulkán 1902-es kitörésekor például 30 ezer ember halt meg csak Martinique szigetén, s akkor még nem volt szó az 1972-es földrengésről, amely Nicaragua fővárosát, Managuát 90 százalékban elpusztította.
