GyártásTrend: Milyen indíttatásból választottad ezt a pályát?

Illés Dominika: Mindig is analitikusan, rendszerszinten gondolkodtam, de végül édesanyám ötlete volt, hogy a villamosmérnöki szakma nagyon illene hozzám. Jól ismert, tudta, hogy ezen a területen ki tudnék teljesedni — és igaza lett. Útközben én is beleszerettem a szakmába. Elsőként a Pannon Egyetemen szereztem Villamosmérnöki BSc diplomát, ami erős műszaki alapot adott és megtanított mérnökként gondolkodni. Az űrmérnöki már egy teljesen más történet: 2022 őszén indult először ilyen képzés a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, és rögtön felkeltette a figyelmemet, mert az űrkutatás lenyűgöző terület. 2023 januárjában döntöttem úgy, hogy belevágok ebbe az „utazásba”, ami számomra teljesen új terep volt szakmailag, de pont ez tette izgalmassá. Elvégeztem az Űrmérnöki MSc képzést. Rengeteget tanultam a műholdas rendszerekről, űreszköz-tervezésről és az űripar sajátos kihívásairól. 

GyT: Milyen nehézségekkel szembesültél?

I.D.:  Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a mérnöki tudásomat teljesen más környezetbe kellett átültetnem. Ezt az elején nehezebb volt megszokni, és gyorsan megtanultam, hogy az űrmérnöki munkában a legapróbb részletek is kritikusak lehetnek, a „jó lesz ez így” pedig egyszerűen nem opció. Ugyanakkor ez tette az egészet rendkívül izgalmassá. Már az első félévben kiválasztottam egy kutatási témát: a grönlandi és antarktiszi jégolvadás vizsgálatáról szólt a munkám, műholdas mérések alapján. Ebből készült a projekt- és diplomamunkám is. Ez a terület az elején teljesen ismeretlen volt számomra, őszintén szólva még csak nem is hallottam róla korábban. Rengeteget köszönhetek a konzulensemnek, Dr. Földváry Lórántnak, aki bevezetett a műholdas gravimetria világába, és nagyon sok mindenre megtanított ezen a speciális területen.

GyT: Pontosan mit csinál egy űrmérnök?

I.D.:  Az űrmérnökök alapvetően az űrbe juttatott eszközök és rendszerek minden tényezőjét vizsgálják: tervezik, tesztelik, figyelik, és értékelik, hogyan hat rájuk a környezet, miközben az eszközökből származó adatokat is elemzik. Ugyanakkor nem csak az űrt, hanem a Földet is vizsgálják: műholdas mérésekkel például a bolygónk különböző folyamatait is nyomon követhetik. A saját tapasztalatom alapján ez azt jelenti, hogy a mérnöki tudást és a problémamegoldó képességet folyamatosan új környezetbe kell átültetni: például a Földünkön a klímaváltozás hatására végbemenő jégolvadás műholdas vizsgálatánál a részletekre való figyelem és a mérnöki-logikai gondolkodás elengedhetetlen, hiszen minden mérés, minden adat kritikus lehet a helyes következtetésekhez.

GyT: Egy pár mondatban mesélj nekem olyan nőkről, akik példaképeid a szakmában és inspiráltak.

I.D.:  Számomra nagy inspiráció Sunita Lyn Williams és Peggy Annette Whitson. Amikor az űrkutatásra gondolok, mindig az ő arcuk ugrik be. Rengeteg videót és interjút néztem róluk, ahol beszámoltak az űrben töltött időszakokról, az űrsétáikról, és mindig lenyűgöztek a bátorságukkal, kitartásukkal és szakmai elhivatottságukkal. Hasonlóan inspiráló számomra Katherine Johnson munkássága is, aki a NASA matematikusaként nélkülözhetetlen pályaszámításokat végzett az első amerikai űrrepülésekhez és az Apollo-programhoz. Ők azt üzenik, hogy a határokat nem a környezet, hanem mi magunk szabjuk meg, és a precizitás, a tudás és a kitartó kíváncsiság milyen messzire vihet bennünket.

GyT: Magyarországon mennyire újkeletű az űrmérnök szakma? És az űrkutatás?

I.D.:  Magyarországon az űrmérnök szakma viszonylag újkeletű: az első hazai űrmérnöki MSc képzés a BME-n 2022 őszén indult, így még fiatal területnek számít. Az űrkutatás Magyarországon hosszabb, több évtizedes múltra tekint vissza, elsősorban részvétellel nemzetközi projektekben és műholdas programokban, de a szakma hazai oktatása és képzett űrmérnökök száma még most kezd igazán kibontakozni. Éppen ezért számomra különösen izgalmas volt, hogy az első generáció tagjaként részt vehettem ezen az úton, és betekintést nyerhettem egy folyamatosan fejlődő, dinamikus területbe.

GyT: Mesélj egy pár mondatban az utadról: hol dolgoztál és milyen pozíciókban?

I.D.:  Szakmai pályafutásomat az alapképzésem alatt kezdtem meg gyakornokként egy autóipari beszállító cégnél, ahol a felületszerelt technológiát alkalmazó gyártásterületen szereztem tapasztalatot. Később, az űrmérnöki tanulmányaim mellett, ismét autóiparban dolgoztam tovább. Jelenleg is egy autóipari cégnél dolgozom, ahol tesztmérnök gyakornoki pozícióban támogatom a járművekbe épülő kamerarendszerek gyártását.

GyT: Ezek a pozíciók miért jelentettek kihívást, és felelősséget?

I.D.:  Mindkét pozícióban komoly kihívást jelentett, hogy már a kezdetektől felelősségteljes feladatokat kellett ellátnom, és nemcsak a saját munkámért, hanem a csapat eredményességéért is felelőssé váltam. Meg kellett tanulnom gyorsan alkalmazkodni az ipari környezethez, a magas minőségi elvárásokhoz, miközben a kollégáimmal való együttműködés is kulcsszerepet játszott.

GyT: Egy teljesen civil ember hogyan képzelje el ezt a munkakört?

I.D.:  Olyan, mintha egy modern, automatizált gyárban dolgoznál, ahol a gépek precíz együttműködése határozza meg a termékek minőségét. Az én feladatom az volt, hogy figyelemmel kísérjem és támogassam ezt a folyamatot: ha valami eltért az előírtaktól, be kellett avatkozni, megkeresni az okokat, és segíteni a megoldásban.

GyT: Mit tanulhatsz ezen a munkahelyen, ami a későbbi munkádat elősegítheti?

I.D.:  A jelenlegi munkahelyemen szerzett tapasztalatok nagy előnyt jelentenek a jövőbeni karrierem szempontjából. Itt testközelből ismerhetem meg a járműipari gyártási és tesztelési folyamatokat, miközben valós ipari környezetben tanulhatom meg a problémamegoldást, a csapatmunkát, és az adatalapú döntéshozatalt. Emellett betekintést nyerek abba is, hogyan működik egy nagy nemzetközi vállalat a mérnöki munka mindennapjaiban.

GyT: Mit tartasz a legérdekesebbnek a munkádban?

I.D.:  Ez a munka azért különleges, mert technológiailag rendkívül fejlett és összetett automatizált rendszerekkel dolgozunk. Az is kihívást jelent, hogy a minőség és megbízhatóság elsődleges szempont, tehát már egy apró hiba is komoly következményekkel járhat. Ez fegyelmezettséget, figyelmet és magas szintű precizitást igényel.

GyT: Egy teljesen civil hogyan képzelje a munkádat?

I.D.:  A modern autók szemeit, azaz a kamerákat gyártjuk. A feladatom a gyártás közbeni automatizált tesztrendszerek felügyelete és irányítása. Ezek a rendszerek ellenőrzik, hogy a kamerák tisztán, élesen és valósághűen ’lássanak’. Tesztmérnök kollégáimmal gondoskodunk róla, hogy a tesztfolyamatok zökkenőmentesen fussanak, és az eredmények alapján visszajelzést adunk a gyártásnak.

GyT: Miért izgalmas a munkád?

I.D.:  Azért mert minden nap tanulhatok valami újat – legyen szó technikai megoldásokról vagy a csapatmunka működéséről. Emellett lehetőségünk van saját fejlesztési projekteken is dolgozni a kollégáimmal, ami külön motiváló, mert így nemcsak a napi feladatokat látjuk el, hanem kreatívan is hozzá tehetünk a munkához. Jó érzés látni, hogy amit készítünk vagy tesztelünk, az valóban beépül a gyártósorra, és valós helyzetekben fog működni.

GyT: Min dolgozol most?

I.D.:  Jelenleg egy gyártósori megfigyelő rendszer fejlesztésén dolgozom, amely valós idejű adatok alapján jelző rendszerként működik, és segíti a termelésben dolgozó technikusok munkáját. Ez a megoldás gyorsan figyelmeztet a problémákra, így hozzájárul a gyártási folyamatok hatékonyabb és gördülékenyebb működéséhez.

GyT: Ebben a szakmában milyen a nemek aránya?

I.D.:  Tapasztalataim szerint a szakmában – különösen a gyártás, tesztelés és fejlesztés területén – jelenleg még a férfiak vannak többségben. A mérnöki pozíciókban jellemzően ők képviselik a nagyobb arányt, de egyre több női kolléga érkezik a területre, ami pozitív irányú változást jelent. A vállalatok, nyitottan támogatják a sokszínűséget, például gyakornoki programokon és ösztönző vállalati kultúrán keresztül. Jó látni, hogy a nemi arány fokozatosan kiegyenlítődik, és hogy egyre több tehetséges nő választja a műszaki pályát.

GyT: Milyen tanácsot adnál egy pályakezdő hölgynek, bármilyen szakmáról legyen is szó?

I.D.:  Az a tanácsom egy pályakezdő hölgynek, hogy merjen bátran érdeklődni, kipróbálni új dolgokat és kérdezni, mert a tanulás és a fejlődés ott kezdődik, ahol kilépünk a komfortzónánkból. Ne féljen a kihívásoktól, hiszen a kezdeti bizonytalanság természetes, és minden tapasztalat értékes. Emellett fontos, hogy keressen támogató mentorokat és inspiráló példaképeket, mert a tanácsaik és a saját tapasztalataik sokat segíthetnek a karrier útján. Végül pedig bízzon a saját képességeiben és a gondolkodásmódjában: gyakran éppen az új nézőpontok hozzák a legérdekesebb megoldásokat.

GyT: Számodra mi a következő lépés vagy álomprojekt?

I.D.:  A következő lépés számomra az, hogy továbbra is az autóiparban dolgozzak, ahol tovább fejlődhetek és bővíthetem a szakmai tapasztalataimat. Ugyanakkor űrmérnöki diplomával a hátam mögött folyamatosan figyelemmel kísérem az űripar alakulását is. Ha a jövőben adódna rá lehetőség, szívesen részt vennék egy űripari projektben is, mivel ez a terület mindig izgalmas kihívásokat, valamint különleges mérnöki feladatokat tartogat. Emellett a doktori képzés is a jövőbeli terveim közt szerepel, mert az űrmérnöki mesterképzésen töltött négy félévnek hála a szívemhez nőtt a kutatói munka és szívesen folytatnám a közös munkát, hogy egyszer én is az egyetem kiválóságai közé tartozzak.