Az Eagle tervezésének középpontjában az egyedi, változó szárnyprofil áll, amely lehetővé teszi a drón számára, hogy könnyedén váltson a szuperszonikus sebesség és az alacsony repülési sebesség között. A sztratoszféra elérésére tervezett sebessége és terhelhetősége biztosítja a stratégiai, műveleti vagy taktikai célok hatékony elérését, még akkor is, ha a kilövési ponttól több száz kilométerre telepítik. Ráadásul könnyedén át tud váltani az autonóm működés és az ember által irányított repülés között, ami értékes eszközzé teszi a különböző katonai küldetések során.

Ha az Eagle a ballonok segítségével elérte a sztatoszférát, szinte láthatatlanná válik a radarok számára. Nem véletlenül, hiszen Mach 4-el repül 20 kilométer magasságban, ami több mint kétszerese a Concorde sebességének. Illetve a célponthoz közeledve is mérsékelt marad a láthatósága, köszönhetően a különleges borításnak, a torpedó formának és a gyorsaságnak. Arról nem szólnak a hírek, hogy a lenyűgöző sebességet hogyan éri el, netán hidrogénmeghajtású, elektromotoros rakétával vagy gázturbinás-elektromos hibrid sugárhajtóművel (a turbólégcsavaros vagy légcsavar- ventilátoros működés a képek alapján kizárható).

Forrás: Interesting Engineering

Borítókép: CNW Group/Landing Zones Canada Inc.