GyártásTrend: A tanulmányaid és a munkád is mind Debrecenhez kötnek. Miként kerültél az Alföld fővárosába?

Nagy Erzsébet Zsuzsanna: Szolnokon születtem, ott végeztem az alsó és középfokú tanulmányaimat is, de egyetemre már Debrecenben jártam, a Műszaki Karon pedig vegyészmérnök –műanyagipari technológusi, illetve mérnöktanári végzettséget szereztem. A szakdolgozatomat egy a műanyag tubusokat gyártó cégnél írtam, ahonnan még a diplomaosztóm előtt állásajánlatot kaptam. Ez 2007-ben történt, akkor fiatalként ezt egy nagy elismerésként éltem meg, nem volt könnyű pályakezdőként elhelyezkedni. Így maradtam Debrecenben. 

GyT.: Miért éppen a vegyészet? Pályaválasztásodat mennyiben határozta meg a család, milyen impulzusok értek odahaza gyerekként?

N.E.ZS.: Édesanyám a szolnoki vízműveknél dolgozott. Így betekinthettem az ottani labor és a felszíni vízmű munkájába, megnézhettem a labort és az üzemeltetést is; nagyon megtetszett az a világ. Később ezért is választottam a vegyipari szakközépiskolát Szolnokon. Ugyanakkor azt éreztem, hogy a vegyészet számomra nagyon elméleti, és ezért tettem mellé a mérnöki vonalat, amikor a továbbtanulás szóba került. Ez egy jó kombinációnak bizonyult, sokkal inkább megfelelt a gyakorlatias beállítottságomnak; röviden így lett belőlem vegyészmérnök. Akkoriban azonban sokkal inkább képzeltem el magamat egy laboratóriumban, semmint egy iparvállalat vezetői posztján. Egy középiskolában igazán talán képet sem kapunk arról, mi is az, hogy termelés; később, az első munkahelyemen szembesültem egyáltalán azzal, hogy ez mit is jelent a valóságban. 

GyT.: Te amúgy is inkább egy ilyen alkat vagy: jöhet egyszerre az elmélet és a gyakorlat…

N.E.ZS.: Alapvetően igen. Amikor elkezdtem a termelésben dolgozni, lehetőségem volt rugalmasan alakítani a feladataimat. A technológia mellett egy kicsit a gyártástervezésbe, előkészítésbe is belefolytam. Nagyon szerettem a termelésben időt tölteni a szakemberekkel, rengeteget tudtam tanulni tőlük. Kifejezetten kerestem ezeket a lehetőségeket.

GyT.: Mérnöktanári végzettséget is szereztél az egyetemen. Gondolkodtál azon, hogy esetleg tanítanál, vagy más megfontolások is vezettek, amikor ebből is diplomáztál? 

N.E.ZS.: A pszichológia része valóban nagyon érdekelt, és el is tudtam volna magam képzelni tanárként. Viszont mielőtt befejeztem volna a képzést, én már munkába álltam, utána pedig ez már nem igazán volt opció; az ipar a maga gyakorlatias világával egyszerűen bevonzott.

GyT.: Amikor vezető lettél, és gyakorlatilag azonnal vezetői pozícióba kerültél már az első munkahelyeden is, ezek a stúdiumok mennyire bizonyultak hasznosnak, mennyire segítették a gyakorlati munkát? 

N.E.ZS.: Hasznosak bizonyultak mindenképpen, de, amikor vezető lettem mégis kevésnek éreztem ezt a fajta tudást. Ezért is mentem el a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karára vezetés és szervezés mesterképzésére, ahol emberi erőforrás menedzser képesítést szereztem. Vezetéselméletből is nagyon sokat és folyamatosan képeztem magam, hogy fiatal korom és akkoriban még csekély tapasztalatom ellenére jó vezetővé váljak. 

GyT.: Akkor most nézzük szakmai pályafutásod első állomását: kérlek, beszélj az indulásodról.

N.E.ZS.: Üzemi technológusként kezdtem, ami akkor ott egy új pozíció volt a műanyagipari vállalatnál, azzal a céllal, hogy a beállítási paraméterek standardizálásra kerüljenek, illetve elkezdtünk strukturált előkészítési folyamatokat is. E feladatkör mellé magamra vállaltam a gyártástervezést, ami akkor még excel alapú volt, de egy év múlva átalakult, mert a svájci anyavállalattal közösen akkor vezettük be a SAP-t, amely során megismerhettem milyen projektben részt venni, illetve a vállalatirányítási rendszer használatát olyan szinten elsajátítottam, amit még évek múlva is tudtam kamatoztatni. Az első években megszerzett tudásom biztos alapot nyújtott későbbi termelésvezetői pozíciómban is, hiszen ismertem a rendszereket, folyamatokat, a vevői elvárásokat.

GyT.: Két termelési periódus között volt ugyanakkor egy minőségirányítási vezetői megbízatásod is. Volt ezek szerint egyfajta megszakítottság, itt mik voltak a feladataid? 

N.E.ZS.: Még a debreceni egyetemi tanulmányaim során elmentem egy két éves minőségirányítási szakmérnöki képzésre. Már akkor is érdekeltek ugyanis az auditok, az ISO rendszer. Amikor végeztem, pont akkor történt egy szervezeti változás a cégnél. Összevonták a minőségbiztosítási és minőségirányítási feladatkört. Ezt a pozíciót ajánlották fel nekem 2010-ben. A pozíció elvállalásában az külön érdekes volt, hogy 26 évesen így bekerültem az akkor középméretű cég menedzsmentjébe. Hozzám tartozott a minőségirányítás a tanúsító, vevői, beszállítói auditokkal, illetve a minőségbiztosítási rész, mint a beérkezett áru ellenőrzés, végáru-ellenőrzések és mindez együtt járt operatív létszámirányítási feladatokkal is, hiszen 10-12 ember dolgozott a csapatban. 

GyT.: Ez egy két éves periódus volt a szakmai karrieredben. Hogyan élted meg ezt az időszakot? 

N.E.ZS.: A vevői reklamációk kezelése rengeteg frusztrációval járt, akkoriban nehezen éltem meg, talán ott jól jött volna egy coach, aki segít ebben. A termelés számomra az értékteremtésről, a sikerek eléréséről szól. Ehhez jobban tudok kapcsolódni, mint a minőségbiztosításhoz tudtam.  A minőségügyben az auditok nagyon jó tapasztalatok voltak, sokat is tanultam belőlük, segített, hogy külső szemmel is tudjak tekinteni a termelésünkre, de mégis azt éreztem, hogy az én utam inkább a termelés. Úgyhogy két év után visszatértem a gyártásba egy ismételt felkérést követően. Közben lediplomáztam a közgázon, az ezt követő hat évet pedig termelésvezetői posztban töltöttem. Egy sűrű, izgalmas és egy nagyon eseménydús időszak volt ez az életemben, benne folyamatfejlesztésekkel, géptelepítésekkel, új termékek bevezetésével. 

GyT.: Munka mellett is folyamatosan képezted magad: korábban szervezéstudományi ismereteket szereztél a Debreceni Egyetemen, ezt már említettük is, a 2020-as évek elején viszont belevágtál még a tréner és coach tanulmányokba is.    

N.E.ZS.: A mérnöktanári végzettségemből kifolyólag a pszichológiai alapismereteim megvoltak, de folyamatosan azt éreztem, hogy van még mit fejleszteni a vezetői kompetenciámban. A tréner és coach tanulmányokat akkor végeztem, amikor három évet otthon voltam a gyermekeimmel. Akkor már egy 10 éves vezetői tapasztalattal a hátam mögött éreztem, hogy mik azok, amiken fejlesztenem kell, és mik azok, amik anno gondot okoztak. Ugyanakkor úgy gondoltam jó kiegészítése lehet ez a szakmai tapasztalatomnak, mindamellett. hogy a gyerekekkel otthon töltött idő mellett kiváló program volt hétvégente képzésre járni, társaságban lenni, inspirálódni.

GyT.: Előtte azonban volt még egy komoly váltás az életedben, a vegyiparból a gépiparba, azon belül is a csapágy-gyártás területére kerültél. Ez miként történt? 

N.E.ZS.: Tíz év után jött el az idő, hogy váltsak az első munkahelyemről. A szakmai utam azon pontján már kevésbé a vegyészi-vegyipari ismeretek voltak a fontosak a munkámban, sokkal inkább a vezetés, a termelésszervezés, a folyamatok és a lean szemlélet ismerete volt a fontos. Az egy tudatos döntés volt, hogy mindenképp multinacionális céghez szeretnék váltani, ahol fejlődhetek. A gyógyszeripar illetve autóipar közül végül utóbbi mellett voksoltam, így kerültem a Schaefflerhez.

GyT.: Ők kerestek meg?

N.E.ZS.: Személyes kapcsolatok révén került az önéletrajzom a Schaeffler Debrecen Kft.hez, nem egy klasszikus jelentkezés volt. Elsősorban a vezetői tapasztalatom, a folyamatszemlélet és Lean ismeretek számítottak, amikor elnyertem ezt az állást, mivel az átállítói csapat koordinálása lett a feladatom. (A lean egy sajátos vállalatirányítási kultúrát jelent, ami elsősorban a belső pazarlás megszüntetéséről szól. A pazarlás kiiktatása ugyanis az értékteremtés alapja, hiszen ezáltal javul a minőség, és csökken az átfutási idő is. A fókuszban a folyamatos fejlődés áll, amibe beletartozik az is, hogy legyen rendezett a munkakörnyezetünk, de az is, hogy a dolgozókat hogyan vonjuk be aktívan a munkafolyamatokba, miként kezeljük az ő ötleteiket, hogy azok ténylegesen hasznosuljanak). Ekkor már az alapvégzettségemnél sokkal fontosabb volt, hogy tapasztalatot szereztem gépsorok telepítésében, termelésüzemeltetésben, gyártástervezésben, folyamatok fejlesztésében, ami az új munkahelyemen hasznos ismeretnek számított. 

GyT.: Hogyan tovább?

N.E.ZS.: Most úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Debrecen egyik legnagyobb, 25 éves múlttal rendelkező vállalatánál vezetőként a termelésben dolgozhatok, és épp’ egy izgalmas, nagy fejlesztés elején vagyunk. Hatalmas kapacitásbővítés zajlik a szegmensünkben, az első fázisa a beruházásnak most ősszel fejeződik be, és jövő év elején folytatódik több új gépsor telepítésével. Nagy volumenű növekedés előtt állunk a golyóscsapágy gyártás területén, most tavasszal jelentették be, hogy a debreceni üzem lesz a Schaeffler európai golyóscsapágy kompetencia- és gyártási központja. Ez egy nagyon nagy elismerés, amihez úgy érzem a termelési csapattal az elmúlt évekbeli teljesítményünkkel mi is nagymértékben hozzájárultunk. A sikeres jövőhöz nagyon sokat kell tanulnunk mind az új típusú csapágyakról, mind az újonnan érkező gépekről. A csapatépítés is egy komoly munka ennél a nagymértékű növekedésnél, ami az egyik legkedveltebb feladat számomra a vezetői tevékenységben. Most is nagyon büszke vagyok rá hogy egy elkötelezett, motivált csapatom van és a cél hogy a bővülés után is megmaradjon ez az összetartás, lendület. 

GyT.: Hogyan kapcsolódsz ki?

N.E.ZS.: A legtöbb szabadidőt a családdal töltöm. Már olyan korba lépnek a fiaim, hogy tudunk közösen sportolni, illetve babakoruk óta utazunk együtt. Számukra ez az az igazi kikapcsolódás, az igazi feltöltődés, amikor ki tudunk zökkenni a hétköznapokból és ténylegesen csak egymásra figyelünk. Az énidőmben pedig a felfrissülés és megújulás része az olvasás, tanulás is. A munka mellett mindig is folyamatosan képeztem magam, mert ez alapvetően inspirálja is az embert, tovább viszi újabb célok felé. A képzésekről mindig új ötletekkel lehet visszatérni a munkába. Ezt ajánlani is szoktam mindenkinek. A tanulás a legjobb befektetés.