A jelentés készítői elismerő hangnemben írnak a gazdasági kormányzat innovációs támogatási rendszerét és a közép- és kisvállalatok innovációs tevékenységét szolgáló programokról. Emellett ajánlásokat fogalmaznak meg többek között a politikai eszközrendszer kiszélesítésével, az adatokkal kapcsolatos infrastruktúrával és az iparnak az adatokhoz való hozzáférésének javításával, valamint a start up vállalkozások finanszírozásával kapcsolatban a szabályozórendszer oldaláról támasztott nehezítő tényezők leépítése érdekében.
Dr. Franziska Brandtner, a gazdasági minisztérium zöldpárti parlamenti államtitkára szerint az OECD jelentése „értékes inputokat” kölcsönöz a kormányzat innovációs politikája jövőbeni alakításához és a koalíciós szerződés vonatkozó pontjainak végrehajtásához. „Az innováció, s egyben az innovációs politika alapvető szerepet játszik az energiaválság, a klímavédelem és a digitális transzformáció kihívásai leküzdésében és a jövő felé történő haladás erősítésében” – fogalmazott az államtitkár.
Kockázatvállalás és kreativitás kell a vezető szerep megtartásához
Az OECD jelentése szerint a koronavírus-járvány társadalmi-gazdasági következményei és az orosz-ukrán háború hatásai rávilágítottak Németország gazdasági modelljének gyöngeségeire: az Oroszországtól való túlzott energiafüggőségre, a fosszilis energiáktól való tartós függőségre, a digitalizációs folyamat lassúságára, valamint a német ipar szállítási láncaiban koncentráltan megjelenő zavarokra.
A politika és a gazdaság mindinkább tudatában van annak, hogy a tudományos, technológiai és innovációs, német rövidítéssel WTI-rendszernek újra kell fogalmaznia az innovációs tevékenység céljait és az innovációs politikát. Németországnak ugyanakkor számos válságjelenséggel is meg kell küzdenie, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a WTI-rendszerrel kapcsolatban hosszabb távra szóló kihívásokat elhanyagolják. A jelentés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy nem lehet megkerülni a hosszabb távon jelentkező problémák kezelését, mivel az innováció az ország társadalmi-gazdasági jólétének sarokköve, a foglalkoztatás, a beruházások és a munkahelyteremtés egyik pillére.
A német gazdaság nem egy stabil, s egyben kiszámítható, hanem – a világ számos más országához hasonlóan – egy folyamatosan változó környezetben működik. A digitális technológiák megváltoztatják az innovációs tevékenység termékeit és folyamatait, és teljesen új üzleti modellek számára teremtenek esélyeket a gazdaság valamennyi területén. A német autóipar közvetlenül közel egymillió embert foglalkoztat, és további tízezrek dolgoznak még több ezer közepes méretű beszállító vállalatnál. Ha Németország vezető szerepe ezeken a területeken komolyan megingana, annak nemcsak a versenyképességre, hanem a társadalmi-gazdasági jólétre is messzemenő hatásai lennének.
A digitális és ökológiai átalakulás és az általuk a világgazdaságban okozott strukturális változások számos olyan sarokpontot megingatnak, melyeken Németország gazdasági versenyképessége alapul. Az ország vállalatai és kutatási szervezetei – nem utolsósorban humántőkéjüknek köszönhetően – alapvetően jó helyzetben vannak ahhoz, hogy megfeleljenek ezeknek a kihívásoknak, emellett vezető szerepet vállalnak az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. A tudományos, technológiai és innovációs politikát azonban meg kell reformálni annak érdekében, hogy a németországi rendszer ellenállóbbá váljon az ismétlődő sokkhatásokkal szemben, és jobban felkészüljön a jövőbeli átalakulásokra.
A politikai döntéshozóknak nem szabad szem elől téveszteniük a strukturális gazdasági változásoknak a német gazdaság pilléreire gyakorolt hatását, valamint a tudományos, technológiai és innovációs tevékenységnek a jövőbeli társadalmi-gazdasági jólét alakításában betöltött fontos szerepét. A tudományos, technológiai és innovációs politikának az elkövetkező években folyamatosan meg kell küzdenie a bizonytalanságokkal, miközben kétségtelen, hogy a tudományos, technológiai és innovációs területen nem lesznek elkerülhetők sem a kockázatok, sem pedig a tudomány és a technológiai egészen új területeivel való foglalkozás. Ahhoz, hogy Németország a jövőben vezető szerepet töltsön be mind az alapvető iparágakban – az autóiparban, a gépgyártásban, a vegyiparban és a gyógyszeriparban –, mind pedig az új ágazatokban, a kormányzatnak kockázatvállalóbb és kreatívabb megközelítést kell alkalmaznia a tudományos, technológiai és innovációs politikában.
Németország lemaradásban van az üzleti digitalizáció terén
A feldolgozóipar az ország innovációs rendszerének központja. Az oktatásba, a készségek fejlesztésébe, a technológiába és az immateriális tőkébe történő beruházások számos iparágban, de különösen az autóiparban és a gépgyártásban, nagyban támogatják az innovációs folyamatok sikereit. Ez a folyamatos innovációs tevékenység több évtizede biztosítja a nemzetközi versenyképességet, ami viszont növelte a társadalmi-gazdasági jólét nemzetközi kereskedelmi kapcsolatoktól való függését.
Az ipar fontossága a beruházások, a munkahelyteremtés és az innováció szempontjából egyaránt meghatározza Németországtudományos, technológiai és innovációs politikáját, s olyan politikai programokat és eszközöket vált ki, melyek középpontjába az érintett ipari ágazatokban működő vállalatok kerülnek. S bár a múltbeli sikerek gyakran további sikerekhez vezettek, az akkori teljesítmény már nem jelent biztosítékot a jövőbeli versenyképességre. Ez különösen igaz egy olyan helyzetben, amikor Németországinnovációs területei radikális átalakulásnak vannak kitéve.
A német gazdasági modell előnyei egyértelműen nyilvánvalók, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy bizonyos ipari ágazatok dominanciája a német tudományos, technológiai és innovációs rendszerben mennyiben befolyásolja más ágazatok kapacitásait, különösen a digitális technológiák, a fejlett információs és kommunikációs technika, valamint az ökológiai átalakulást szolgáló csúcstechnológiák területén.
Az OECD szerint Németország ma egyértelműen lemaradásban van a többi fejlett gazdasággal szemben az üzleti digitalizáció terén. Ami részben a jó minőségű szélessávú infrastruktúra kiépítés lassúságának, részben a viszonylag alacsony állami beruházásoknak, s nem utolsósorban a digitális átalakulásban rejlő innovációs potenciál kiaknázásához szükséges immateriális tőkébe – know-how, szoftver, szellemi tulajdon, adat- és irányítási képességek – történő beruházások nem kielégítő voltának tudható be. A német gazdaság, amely vitathatatlanul a világ egyik legnagyobb ipari adatforrása, nem használja ki az innováció szempontjából kulcsfontosságú inputot. Az olyan technológiák, mint a kvantum-számítástechnika és a mesterséges intelligencia, valamint az ezeket megalapozó mikroelektronika, más készségeket igényelnek, mint azok az iparágak – például a gépgyártás –, melyek a múltban domináltak.
Sok kihívásnak kell megfelelni
A párizsi klímamegállapodásban vállalt kötelezettséggel összhangban, amely szerint a 21. század második felében globálisan CO2-semlegességet kell elérni, Németország azon dolgozik, hogy 2050-re elérje az üvegházhatású gázok semlegességét. E cél elérése érdekében radikálisan csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását olyan fő kibocsátók, mint az ipar és a közlekedés esetében, továbbá a fenntarthatóbb termelési módszerekre való áttérés és a megújuló energiaforrásoknak az energiatermelésben való nagyobb mértékű felhasználása révén. Egyes területeken – mint például az egyéni mobilitás – a társadalom tagjainak változtatniuk kell a viselkedésükön. Ezek az átalakulási folyamatok nemcsak új kihívások elé állítják az ipart és a társadalmat, hanem alapvetően megváltoztatják azokat a piacokat is, amelyekre Németország néhány leginnovatívabb ágazata támaszkodik.
Emellett a digitális technológiák, valamint a környezetbarátabb és kevésbé CO2-intenzív termelési módszerek és termékek jelentőségének növekedése számos nemzetközileg orientált német iparágra is hatással van. Például a feldolgozóipar nagymértékben ráutalt az olyan előgyártmányokra, mint a félvezetők és más mikroelektronikai termékek, hogy megfeleljen a változó fogyasztói elvárásoknak; ugyanakkor nagymértékben függ néhány külföldi beszállítótól. Ez egyrészt hatással van a rugalmasságra, (ahogy az a koronavírus-járvány során is bebizonyosodott); másrészt felveti azt a kérdést, hogy ez a függőség vajon akadályozza-e a feldolgozóipart abban, hogy a jövőbeni értékteremtés alapvető területein innovációs kapacitásokat építsen ki.
Az állam fontos feladata, hogy irányítsa ezt az átalakulást, mérsékelje a rövid és középtávú alkalmazkodási költségeket és támogassa a jövő piacai innovációit. Ezen túlmenően meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek a digitális és ökológiai átalakulás fontos területein nehezítik az innovációs kompetenciák fejlesztését. Ez többek között a finanszírozási kérdéseket, a politikai döntéshozók kockázatvállalását, az innovációs tevékenységben való részvételt és sokszínűséget, valamint a kutatások kereskedelmi értékesítését is érinti. Az olyan programok, mint a SPRIND és a Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium „Az ötlettől a piaci sikerig" című kezdeményezése, fontos lépéseket jelentenek ebbe az irányba, de még többet kell tenni.
Új megközelítés szükséges az innovációs politikában
Az OECD szerint a németországi tudományos, technológiai és innovációs politika előtt álló kihívások kezelése érdekében a döntéshozóknak tisztázniuk kell, hogy a jövőbeni innovációs politikát hogyan kell alakítani és mit kell elérni.
Ezek közé tartozik a tudományos, technológiai és innovációs politika újfajta megközelítése.
- A tudományos, technológiai és innovációs rendszer irányítása területén a kormányzatnak világos elképzelést kell kialakítania arról, hogy mit jelent a digitális és környezeti átalakulás sikere, és hogyan kell ehhez a tudományos, technológiai és innovációs rendszernek hozzájárulnia. A kormányzati tevékenység egyik súlypontja a széleskörű részvétel biztosítása kell, hogy legyen, bevonva a korábban alulreprezentált csoportokat – például a nőket és a migránsokat – és mindazokat, akiket a jövőbeli változások érintenek. Számos kulcsfontosságú kérdést csak más országokkal együtt lehet megoldani; Németországnak ezért uniós szinten és azon túl is vezető szerepet kell vállalnia az ökológiai átalakuláshoz szükséges kulcsfontosságú technológiák irányításában és fejlesztésében.
- A magánszektor innovációjának támogatása. Az átalakulás sikere attól függ, hogy a jelenlegi tudás és technológiai képességek korlátait milyen mértékben sikerül leküzdeni. Ahhoz, hogy túllépjen a jelenlegi korlátokon és megszilárduljon Németország vezető szerepe a globális innovációban, agilisabb és kísérletezőbb megközelítésre van szükség, és a döntéshozóknak készen kell állniuk arra, hogy kreatív módon szabályozási biztonságot nyújtsanak az ország innovátorainak.
- A piacteremtést és az ugrásszerű innovációt támogató szakpolitikák. Ha erősödne a kormányzat kockázatvállalása az innovációk támogatásában, az felgyorsíthatná a nagy hatású innovációk kereskedelmi forgalomba hozatalát, és elősegíthetné a jövőbeli piacok kialakulását. A politikai döntéshozóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a vállalatok hozzáférjenek az innovációhoz szükséges adatokhoz, valamint az azok feldolgozásához és a más inputok felhasználásához szükséges készségekhez. Biztosítania kell továbbá a szükséges infrastruktúrát és azt, hogy a siker esélyével kecsegtető ötletek és kutatási eredmények megoszthatók legyenek az ágazatok és tudományágak között.
Nem szokatlan, ha válság idején a kormányok nagy és váratlan kiadásokkal szembesülnek, az állami költségvetések nyomás alá kerülnek és az egyébként jogos, rövidtávon jelentkező társadalmi kihívások leküzdése elsőbbséget élvez a tudományos, technológiai és innovációs politikával szemben. Ezért az OECD jelentése tudatosan olyan új területekre, illetve megközelítésekre összpontosít, amelyek nem igényelnek további finanszírozást. Ezek közé tartozik például a szabályozásnak kísérletezések szempontjából nyitottabbá és rugalmasabbá tétele vagy a közbeszerzés intézményének szélesebb körű alkalmazása az innováció erősítése érdekében.
A fentiekben bemutatott ajánlások az állami költségvetésnek a következő években várható bizonytalanságai ellenére megvalósíthatók és hatékonyak, olvasható a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek a németországi innovációs politikáról szóló jelentésében.
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
