A Déli-sark több mint 3700 méter vastagságú jégtakarója alatt fekvő Vosztok-tó fúrásos feltárása is bizonyítéka annak, hogy Oroszország nemcsak a területéhez közel eső Északi-sarkvidéken, de az Antarktiszon is aktív kutatási tevékenységet folytat. A Déli-sarkon folyó kutatások alapját az aláírásra 1959-ben megnyitott, és 1961-ben hatályba lépett Antarktisz Szerződés jelenti, amely 12 eredeti aláírójának egyike a volt Szovjetunió. A szerződéshez eddig 46 ország – köztük hazánk is – csatlakozott.
Annak ellenére, hogy a kutatásban és hasznosításban érdekelt országok az Antarktiszt korábban hallgatólagosan hét befolyási övezetre osztották fel, a szerződés értelmében a déli földrész nem képezi egy állam területét sem. Ugyanakkor néhány ország – mint például Chile – a szerződést kijátszva állandó településeket létesített a földrészen. Az Antarktisz demilitarizált övezet, ott kizárólag békés célú kutatások folytathatók. Oroszország jogelődje révén 1957 óta van jelen állomással a Déli-sarkon, kutatásainak „fénykora” a szovjet időkre esik.
Amíg a múlt század kilencvenes éveiben minimális volt az ország jelenléte, addig napjainkban a szentpétervári székhelyű Antarktisz és Arktisz Tudományos Kutatóintézet (AANII) munkatársai már egész éves és időszakos (nyári) expedíciókat is fenntartanak. Tevékenységük anyagi alapjait a „Világóceán Szövetségi Célprogram” Déli-sark kutatására létrehozott fejezete biztosítja. Oroszország az Antarktiszon jelenleg öt állandó és két nyári kutatóállomást működtet, összesen körülbelül 200 fővel.
Terveik szerint három, korábban bezárt állomást újranyitnak. A kutatószemélyzetet jelenleg két hajó (a Fjodorov akadémikus és az Alekszandr Karpinszkij akadémikus) szolgálja ki. 2012-ben áll szolgálatba a Tresnyikov akadémikus, amely -40 fokos hidegben is képes üzemelni. Fedélzetén helikopter-leszálló (Ka-32-es gépek számára), valamint az expedíciók ellátására szánt fűtő- és üzemanyagok szállítására alkalmas tárolók is lesznek. A Déli-sark kutatásának közép- és hosszú-távú stratégiáját 2010 októberében hagyta jóvá az orosz kormány.
A dokumentum megállapította, hogy Oroszország elmaradt az Antarktisz kutatásában, különösen az asztrofizika, a mikrobiológia, a biokémia, valamint a klímát és annak változásait előidéző tényezők vizsgálata terén. Az Antarktiszon folyó tevékenységre Oroszország jelenleg évi 1 milliárd rubelt (körülbelül 7 milliárd forint) használhat fel, ez messze elmarad a kutatók által kívánatosnak tartott összegtől. A financiális kérdések mellett másik probléma a sarkkutatásban járatos szakemberek elvándorlása – bármily meglepő is – az Északi sarkvidékre.
Mivel napjainkban már több cég részvételével folyik az arktikus kontinentális talapzat feltárása, ott egy gyakorlott szakember jóval magasabb fizetést kaphat, mint a Déli-sarkon, ahol az ásványkutatás csak 2048 után lesz engedélyezett. Az Antarktisz kutatása nemcsak szeizmikus és környezetvédelmi szempontokból fontos, de nagy jelentőségűek az éghajlattal és annak változásával kapcsolatos megfigyelések is. Az ottani klímaváltozás nemcsak a déli, hanem az északi féltekére is hatással van. A földrész több kilométer vastag jégtakarójának olvadása bolygónk egészére katasztrofális következményekkel járna, különösen érintettek lennének a tengerparti, kis magasságú területek.
A kutatók szerint jelenleg ez a veszély nem fenyeget, mert napjainkban éppen egy ellentétes folyamat, a Déli-sarkvidék jégtakarójának vastagodása figyelhető meg. A kutatások egyik fontos módszere a mélyfúrás. A mélyből felhozott és megfelelő módon konzervált jégminták vizsgálatával kidolgozhatók az elmúlt korok klímamodelljei. Kotljakov akadémikus, az Orosz Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének igazgatója a Vosztok-tó megfúrásával kapcsolatban megemlítette, hogy az elmúlt évek vizsgálatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy a legutóbbi interglaciális során az átlaghőmérséklet mintegy 1,5 fokkal volt magasabb a mostaninál. Véleménye szerint ez arra is utal, hogy az emberi tevékenység eddig még nem volt végzetes hatással a természeti folyamatokra, továbbá a globális felmelegedés sem olyan mértékű és hatású, mint azt egyesek hirdetik.
