Beszélgetésünk helyszíne a tavaly decemberben – egy sikeres Széchenyi-pályázat eredményeként – megépült korszerű gyártóbázis, amely egyúttal a sikeres családi vállalkozás új telephelye is. Nem véletlen, hogy a cég fő tevékenysége a szerszámkészítéshez kötődik, hiszen társtulajdonosa – és nem mellékesen édesapja – az 1960-as években kezdett szerszámtervezéssel, szerszámgyártással foglalkozni.

A vállalat szakmai alapjait valóban ő teremtette meg, hiszen már a ’60-as években szerszámkészítő szakmunkásként dolgozott a kor jelentős iparvállalatainál; többek között a Ganz Villamossági Művekben szerzett széleskörű ismereteket, majd 1971-től itt dolgozott Érden, a helyi gépjavító állomás – későbbiekben Mezőgép – szakembereként. 1988. november 1-én lépett ki a vállalattól, és lett teljesen önálló. Klasszikus családi vállalkozás a miénk, hiszen édesapám egy leselejtezésre ítélt marógéppel kezdte meg tevékenységét a családi ház melletti műhelyben. A marógép mellé kerültek kéziszerszámok is, így indult a vállalkozás.

Az első megrendelések a korábbi személyes ismeretségek alapján jöttek: kisiparosok keresték meg, akiknek különböző szerszámokra volt szükségük, de nem tudtak bemenni egy nagy céghez szerszámot rendelni, így elkezdték megkeresni azokat az embereket, akik olcsóbban, de kiváló minőségben gyártottak. Én 1991 elején csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, majd 2003-ban megalakítottuk a GIA-Form Kft-t.

A kilencvenes évek hazai kis- és középvállalatait főként a tőkehiány jellemezte. Hiába volt meg a szükséges szaktudás, innováció vagy a piac által is keresett termék. Hogyan tudtak az egyéni vállalkozásból tovább lépni?

A tőkehiány ránk is ugyanúgy jellemző volt, mint másokra abban az időben, de apró lépésekkel, tudatos tervezéssel sikerült előrelépni. Először a garázsban működő egyetlen gép által megtermelt pénzből vásároltunk egy esztergát, aztán egy kis marógépet, majd nagyobb fordulatú, precízebb berendezések következtek. Így aztán lépésről lépésre haladva sikerült vásárolni mások számára már feleslegessé vált gépeket. Ezeket az eszközöket a privatizáció során leselejtezték vagy megpróbálták eladni. Abban az időben 100-200 ezer forintért lehetett hozzájutni akár a MOM-ban vagy a Csepel Művekben használt, de még jó állapotú berendezésekhez.

1991 elejétől ön is a cég munkatársa lett. Élete vágya teljesült azzal, hogy beléphetett a családi vállalkozásba?

Nem egészen. A gimnázium elvégzése után vendéglátó-ipari tanulmányokat folytattam és egy szállodában kezdtem dolgozni, de a családi cég igényt tartott a német nyelvtudásomra, így beléptem dolgozni. Ezt követően 12 éven keresztül minden szabad időmet a műhelyben töltöttem, igyekeztem megtanulni a szakmai ismereteket. Terveztem és készítettem szerszámokat, megtanultam az összes gép kezelését a szikraforgácsolótól a fröccsöntési technológián át a programozásig, a teljes gyártási folyamatot. Emellett a cégvezetés is egyre több időt vett igénybe: napközben az üzemben dolgoztam, este pedig az ajánlatkészítés, számlázás volt a feladat.

Viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy ez így nem folytatható, így a családi munkamegosztás alapján édesapám maradt az üzemben a szakmai bázist és tudást biztosítva, és rám hárult a cégvezetés teljes felelőssége. Az átállást megkönnyítette, hogy már a kezdeteknél is saját nevelésű szakemberekkel dolgoztunk, akik a céggel együtt fejlődtek, elsajátítva az egyre újabb technológiákat. Ma már persze szükségünk van kész szakemberek felvételére, de továbbra is elsődleges szempont a szaktudás mellett, hogy a kiválasztott munkatársunk személyisége megfeleljen a cég elvárásainak.

A GIA-Form tevékenysége az elmúlt 25 évben nem állt meg Érd határainál, Várpalotán fröccsöntő üzemet, Németországban mérnökirodát alapítottak.

2003-ban hoztuk létre várpalotai telephelyünket fröccsöntött termékek gyártására. Egy vevőnkkel közösen működtetjük a csarnokot 2003 óta. A telep egyik felében fröccsöntünk és raktározunk, a másik részében partnerünk saját alkatrészeit szereli össze. A németországi kapcsolat még korábbi időre nyúlik vissza, hiszen cégünknek 1994-től folyamatosan vannak német megrendelői. A helyi iroda létrehozásával közelebb kerültünk a vevőinkhez, egyszerűbb a kapcsolattartás, a technikai egyeztetés, és ha szükséges, a műszaki problémák is könnyebben javíthatók. Nem mellesleg az üzletszerzésben is aktív részt vállalnak, kihasználva a helyismeret nyújtotta előnyöket.

Az alapítás óta tartó dinamikus fejlődést miként érintette az elmúlt évek gazdasági visszaesése?

A 2008 őszén „beköszöntött” válság bennünket is érzékenyen érintett. Emlékszem, hogy október 23-án a Peugeot bejelentette, hogy abban az évben már nem gyárt több autót, és bezárja az összes üzemét. Abban az időben az egyik húzótermékünk éppen a Peugeot 1.6 HDi típusának légtömegmérő háza volt, amiből hetente 23 ezer darabot gyártottunk. A bejelentés következményeként a nálunk három hónapra előre lehívott mennyiséget egy tollvonással törölték. Ez például azt jelentette, hogy az Egyesült Államokból úton lévő granulátumot – amelyet a folyamatos gyártás érdekében rendeltünk – át kellett venni, holott másnaptól egy darabot sem gyárthattunk az említett alkatrészből. Néhány hónap múlva egy másik vevőnk csődbe ment, vagyis három hónap alatt megváltozott a világ: a folyamatos fejlődés után hirtelen két óriási megrendelőt – átmeneti időre ugyan – de elvesztettünk.

Mégis, hogyan tudtunk talpon maradni? Alapelvünk volt, hogy soha nem hitelből építkeztünk, nem használtunk fel hitelt működésre, mindig annyiból gazdálkodtunk, amennyit megtermeltünk. A stabil pénzügyi bázis mellett mindig ésszerű döntéseket hoztunk a beszerzésekről, arról, hogy mikor veszünk használt gépet, és mikor érett meg a cég csúcstechnológia vásárlására. Annak ellenére, hogy bennünket is súlyosan érintett a válság, nem küldtünk el egyetlen munkavállalót sem. Átdolgoztuk a munkarendet, és a tartalékainkból finanszíroztuk a nehéz időszakot. Emellett a kényszerűen felszabadult kapacitásokat saját fejlesztésű termékek gyártására fordítottuk. Dizájner csapatunkkal megterveztünk egy teljes vendéglátó-ipari portfoliót, amelyet azóta is gyártunk. Szerencsére fél év elteltével a korábbi vevőink magukra találtak, így visszatérhettünk az eredeti tevékenységünkhöz.

Multinacionális vállalatoknál szokás, hogy száz évre előre terveznek. A GIA-Form esetében – maradva a negyedszázados távlatoknál – milyen jövőkép él a cégvezetésben?

A szoros értelembe vett családi vállalkozás kereteit kinőttük, hiszen már 45 munkavállalóval dolgozunk együtt. Mégis, szeretnénk a családi vállalkozások legfontosabb előnyeit megtartani: az emberközeli kommunikációt, azt, hogy a vezetők könnyen elérhetők, akik meghallgatják a munkatársakat, problémáikra együttesen igyekeznek megoldást találni, vagyis az emberközpontú szellemiséget szeretnénk fenntartani. Műszaki-technikai értelemben jelenlegi üzemünk az összes kapacitásunk megduplázására ad lehetőséget, illetve eddigi tevékenységünket új területtel bővítettük: az általunk készített fröccsöntött alkatrészek szerelésére is vállalkozunk.

Ez utóbbiban nagy lehetőséget látunk, ugyanis a közelmúltban németországi partnereinknél folytatott beszélgetéssorozat eredményeként azt tapasztaljuk, hogy a kis és közepes darabszámú gyártást szívesen helyezik ki olyan beszállítóhoz, ahol biztosított maga a fröccsöntés és a szerszámgyártás is. A termékeket elő- vagy készre szerelt részegységként, illetve komplett alkatrészként tudjuk beszállítani. Ez a megoldás a megrendelő számára nyilván gazdasági előnyt is hoz, másrészt számunkra új piaci lehetőségeket jelent.

Lehet-e minta mások számára a GIA-Form?

Azt mutattuk meg az elmúlt 25 év alatt, hogy bármilyen szelek fújtak, a cég akkor tudott fejlődni, ha a munkára koncentrált, és nem az aktuális áramlatokat próbáltuk kihasználni. Mi mindig is dolgoztunk, és a munkánkból akartunk megélni. Természetesen a stabil, kiszámítható, tervezhető gazdasági környezet nem hátrány, de a legfontosabb az, hogy a kiváló szakértelemmel végzett munka mellett emberközelinek kell maradni.