GyártásTrend: Mesélj az ELTE-s csapatról, amellyel dolgozol.
Tóth Tekla: A Geometriai Számítógépes Látás Kutatócsoport tagjaként dolgozom az Algoritmusok és Alkalmazásaik Tanszéken. A csoport vezetője Hajder Levente, mellette több szenior kollégával is együtt dolgozunk.
GyT: Hogyan kerültél ide?
T.T.: A matematika világából érkeztem a Pannon Egyetemre, majd az ELTE-re. A gimnázium utolsó évében döntöttem el, hogy mérnökinformatikus szakra jelentkezem, utána pedig programtervező informatikus mesterszakra. Szerencsére a választás jól sikerült: már az M.Sc. első félévben felkeltette az érdeklődésemet a távérzékelés és a számítógépes látás. Nyári szakmai gyakorlatra is mentem a témavezetőmhöz, később pedig itt is maradtam doktori képzésre. Külföldi szakmai képzéseken is részt vettem.
GyT: Mit tapasztaltál külföldön?
T.T.: Egy külföldi tapasztalat nagyon sokat adhat az ember világlátásához. Erasmus-programban és különböző szakmai gyakorlatokon is részt vettem. Számomra teljesen új volt az a könnyedség és magabiztosság, amivel egzisztenciálisan viszonyultak a munkához és a szakmához. Zürichben is tölthettem egy kis időt a Meta-nál.
GyT: Mit tanultál a mentorodtól, Hajder Leventétől?
T.T.: Nagyon tetszik az egyszerű, tényszerű világlátása. Nem startup-szerű meggyőzésekbe bocsátkozik, hanem mindig a lényegi, érdemi tartalmat keresi. Nagyon precíz ember és támogató témavezető volt. Fontos, hogy az ember találjon maga körül támogató közeget, bár ez bizonyos mértékig a szerencsén is múlik.
GyT: Dolgoztál fejlesztéseken a LiDAR-technológia területén is. Mit takar ez pontosan?
T.T.: A LiDAR tulajdonképpen egy aktív megvilágításon alapuló eszköz. A kibocsátott fénysugarak visszaérkezési idejéből határozzuk meg a tárgyak pontos távolságát. A kibocsátási irány és a mért távolságadatok kombinálásával az eszköz részletes, háromdimenziós pontfelhőt alkot a környezetről. A 360 fokos letapogatást egy pásztázó mechanizmus biztosítja, ennek köszönhetően lehetséges a környező objektumok pontos feltérképezése.
GyT: Mire használják elsősorban ezt a technológiát?
T.T.: Használják távérzékeléshez, amikor a levegőből végigpásztáznak egy terepet, valamint amikor különféle földfelszíni méréseket végeznek. Az autóipar is jelentős felhasználója a LiDAR-oknak, hiszen önvezető autók fejlesztésében alkalmazzák őket. Az önvezető autózás egy izgalmas terület, bár kérdés, hogy mennyire autonóm módon lehet ezeket a rendszereket megvalósítani a jövőben. A cél az, hogy minél nagyobb pontossággal lehessen feltérképezni a háromdimenziós környezetet szinte a pillanat tört része alatt. A LiDAR-technológia már a zsebünkben is ott lapul: egyes telefonokban már megtalálhatók a kisebb méretű LiDAR-ok.
GyT: Volt kedvenc projekted?
T.T.: A doktori munkám gerincét adó kalibrációs kutatás volt a kedvencem. Kamerák és LiDAR-eszközök külső kalibrációját végeztem. Ez azt jelenti, hogy több szenzort helyezünk el egy térben, majd valamilyen módon össze kell hangolnunk őket, hogy érzékeljék, egymáshoz képest hol helyezkednek el. Ez az összefüggés egy eltolás és egy forgatás segítségével írható fel. A nehézséget az adta, hogy ezek az eszközök nem ugyanazon a modularitáson működnek: a kamerák kétdimenziós képeket produkálnak, míg a LiDAR-ok speciális, háromdimenziós pontfelhőket. Ezek között kellett megtalálni a kapcsolatot.
GyT: Hogyan kerültél kapcsolatba a Bosch-sal?
T.T.: Az ELTE-nek hosszú évekre visszanyúló együttműködése van a Bosch-sal. Amikor befejeztem a PhD-t, egy projekt keretében kezdtem velük dolgozni. Drónos kamerafelvételekkel és közlekedéselemzéssel foglalkoztunk. Nagyon hamar világossá vált, hogy szeretünk és tudunk is együtt dolgozni az ottani csapattal. Szerettem bejárni, és a mai napig élnek azok a szakmai kapcsolataim, amelyeket ott kötöttem. Több tanítványommal is találkoztam náluk. Az egyetemi és az ipari élet jól megfér egymás mellett. Az Ericssonnal és a Shapr3D céggel is vannak hasonló együttműködései az ELTE-nek.
GyT: Melyek a legfontosabb kritériumok ehhez a szakmához?
T.T.: A kutatói munkához elengedhetetlen a gyermeki kíváncsiság. Ez egy nagyon sokoldalú munka; számomra eleinte a cikkírás volt a legnehezebb része, de az is egy tanulható készség. Az egyetemi munkához fontos a jó kommunikáció, valamint az, hogy az ember képes legyen beszélni a hallgatókkal. El kell tudni magyarázni nekik, hogy mit, miért és hogyan csinálunk. Szervezőkészségre és jó időmenedzsmentre is szükség van.
GyT: Milyen arányú a férfi–női jelenlét a szakmában?
T.T.: Már a képzésem elején észrevettem, hogy körülbelül 10% a nők aránya a szakmában. Szerencsére méltatlan helyzetbe ritkán kerültem. Azt vallom, hogy az olyen szituációkból fel kell állni, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy ne inspiráló emberek között töltsük. A kutatói és akadémiai közeg ebből a szempontból őszintébb és szabadabb, mint az ipari élet. Ugyanakkor nemrég egy hackathonon is részt vettem, ahol 24 óra állt a rendelkezésünkre egy feladat megoldására. Azt látom, hogy a cél ereje képes felülírni a sztereotípiákat: a csapatban az eredmény és a teljesítmény számított, és teljesen mindegy volt, hogy valaki férfi vagy nő.
GyT: Milyen tanácsot adnál egy pályakezdő hölgynek?
T.T.: Ha - hozzám hasonlóan - hajlamos vagy néha túlgondolni a dolgokat, arra kérlek ne állj meg. Ha kapsz egy lehetőséget, élj vele és bátran tedd próbára magad."
GyT: Hogyan tudsz kikapcsolódni?
T.T.: Hobbiból országúti kerékpározom, ami mára elég erősen az identitásom részévé vált. Ebben a sportágban szintén kevés a nő. Ez egy nagyon őszinte sport: senki nem enged előre csak azért, mert nő vagyok. Sokat tanultam a kerékpározásból: itt sem szabad túlgondolni helyzeteket, kitartóan bele kell tenni azt a munkát, amire az ember képes. Az eredmények pedig magukért fognak beszélni.
